Nem szabad álmodozni

A rendszerváltozás óta felére csökkent a szarvasmarha-állomány. A termelők keseregnek, mivel csak a veszteségük növekszik, vagy legfeljebb minimális hasznot érnek el. A nyereség a kereskedőké, főleg a multinacionális áruházláncoké. Ennek számos oka van, de az idei rendezvényen a termelők és feldolgozók is főleg azt tették szóvá, hogy nincs hazánkban nemzeti élelmiszer-ipari stratégia. Ha lenne, akkor nem történhetne meg, hogy az importtej és tejtermék aránya a 30 százalék felé közelít. Ez ellen a fogyasztók is tehetnének valamit, ha ragaszkodnának a hazai tejhez. Csakhogy a legtöbb ember szinte automatikusan az olcsóbb termékeket választja, s ezek általában külföldiek.
A szakemberek szerint a hazai tejtermékek népszerűsítéséhez közösségi marketingre lenne szükség. Jó példának hozták fel Ausztriát, ahol az uniós csatlakozás után nem csökkent a tejtermelés, mert szomszédainknak egyszerűen nem kellett a külföldi tej. S ott a szarvasmarhatartók nem is hagyják egyhamar abba a termelést, mert 20-50 tehenük van, és saját földön gazdálkodnak. Nálunk pedig lassan alig marad kistermelő. A nagyok közül is a zöme bérelt földön termeli meg a takarmányt. Növelni kellene a hazai tejtermelést, és csökkenteni a behozatal arányát, hangoztatták többen.  Egy közgazdászprofesszor viszont óva intett mindenkit az álmodozástól, hiszen a mai világban minden a pénzről, a tőkekoncentrációról szól. Mégis mi lehetne a megoldás? A termelői tulajdonú integráció és értékesítői hálózat létrehozása. Nem lehet ezt tovább halogatni, mert a végórában vagyunk. S látványosabb eredmény ettől is csak öt-tíz év alatt várható.