Szalmaláng bioetanolból

Emlékezzünk csak, milyen össznépi felháborodás kísérte tíz évvel ezelőtt Karsait, a battonyai búzaégetőt. Hogy nem átallja propagandaeszközzé silányítani a szent magyar búzát. Aztán jött a bioetanol-program, ám gyalázkodó hangnak nyoma sem volt. Pedig lényegében hasonló történt, égetni akarták – no nem az emberi tápláléknak, de a takarmánynak valót. Csakhogy nem a kazánokban füstölnék el, hanem autóinkban. Nem állati táplálék, hanem hajtóanyag lenne belőle.
Lapunk 2006. december 22-én megjelent Energia kontra élelmiszer című cikkében így írtunk a bioüzemanyag-őrület árnyoldalairól: „…mintha a gazdálkodás, különösen a növénytermesztés alapvető feladata egyre kevésbé az élelmiszer-, illetve a takarmánytermelés lenne. (…) Ott az új lehetőség, a bioenergia! – hirdetik úton-útfélen. Ezáltal tovább éleződhet az ellentét a mezőgazdaság klasszikus ágazatai, a növénytermesztés és az állattenyésztés között. (…) Az élelmiszer és az energia célú földhasznosítás valószínűsíthető konkurenciaharcából az energiaszektor nyertesen, mi, fogyasztók pedig vesztesen kerülhetünk ki.”
Botorság lenne persze kizárólag a bioüzemanyagokra fogni az élelmiszerek drágulását. Szakértők szerint a fő ok egyértelmű: megjött az ázsiai térségek százmilliós középrétegeinek étvágya. Nem elég már a rizs, tej, tojás, hanem húsfélék is kellenek. Ezekhez pedig abrak, minden mennyiségben.
Az unióban is árnyaltabban közelítenek már a témához.
Az Európai Parlamentben azt javasolták, hogy az üzemanyagok 2020-ra megcélzott tízszázalékos bioüzemanyag-tartalmát csökkentsék nyolc százalékra. Ugyanakkor felhívják a figyelmet a nem élelmiszer növények bioenergetikai célú hasznosítására. Egy angol professzor az érvelést erősítve a most még kísérleti szakaszban lévő, cellulózból gyártható, úgynevezett „második generációs” üzemanyagokban látja a jövőt.
Zsemberi László, a SEKAB Bioenergia Zrt. vezérigazgatója, egyben a Magyar Bioetanol Szövetség elnöke lapunknak elmondta, hogy a Gönyűn és Marcaliban tervezett, minden engedéllyel rendelkező etanolüzemeik beruházása késik. Bizonytalanra ugyanis nem hiteleznek a bankok. Időközben a kukorica ára tonnánként 20-25 ezer forintról csaknem duplájára emelkedett, ami a befektetés megtérülését is megkérdőjelezi. A SEKAB újabban nem kukorica alapanyagban, hanem az igénytelenebb gabonacirokban gondolkodik. A 75 százaléknyi svéd tulajdonban lévő vállalkozás eddig 65 millió eurót (több mint 16 milliárd forint) költött a tervezett fejlesztésre.