Elbődült bennem a borjú

Elbődült bennem a borjú – hívott fel nemrég Ballay Attila, akit Somogyaszaló környékén ma is tanár úrnak szólítanak. – Ez annyit jelent: elfogyott a türelmem, elég volt, nem tűröm tovább.
Mivel eddig rendszeresen pályázott az állattartás fejlesztésére, és idén tölti be a hetvenet, úgy gondolta, csökkenti törzskönyvezett arab ló állományát és növeli juhainak számát. Nem nagy a nyája, harminc-hatvan birka járja a faluszéli házát övező, bekerített legelőjét.
Azt tervezte, hogy a szénapajták közül kettőt átalakít birkahodálynak. Egy 2006 elején közzétett pályázatra frissiben beküldte kérelmét a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz (MVH). Minthogy őszig semmiféle értesítést nem kapott, a tél közeledtével hozzáfogott az átalakításhoz, és be is fejezte. Az MVH első levelét 11 hónap elteltével, 2007 márciusában kapta meg: az első fokú elutasító határozat volt benne, hiánypótlásra sem adtak esélyt neki.
Akkor április 3-án fellebbezett, tételesen igyekezett cáfolni az elutasítás három pontba foglalt indoklását. Az első szerint támogatás csak új istálló építéséhez adható. A kiírás szövegében viszont „menedéket nyújtó építmények, aklok, hodályok” szerepeltek. Szóvá tették házának és hodályainak különböző helyrajzi számát is. Az MVH-nak küldött hiteles földhivatali térképmásolat azonban világosan szemlélteti, hogy a kétféle szám azonos gazdálkodási egységet takar. A hivatal kifogásolta azt is, hogy a megyei állat-egészségügyi állomás igazolása csak juhokra vonatkozik. A gazda erre úgy reagált, hogy utolsó tehenét 2004-ben adta el, sertéstartásra pedig soha nem kért támogatást.
Erre már frissebben érkezett a válasz, de nem sok köszönet volt benne. A másodfokú elutasítás lényegében megismételte az elsőben közölt indokokat. Telefonon is felhívták, és inkább komédiába, mint érdemi ügyintézésbe illő párbeszéd zajlott az éterben.
– Sok gondunk akadt a beadványával – így a női hang a vonal végén. – A pályázati kiírásban istálló szerepelt, ön pedig juhhodályt nevezett meg.
– A birkák szállását hodálynak hívja a szakma – felelte a tanár.
– Fogadtató is szerepel a berendezések között. Mit akar maga ott fogadni? – érdeklődött a hölgy.
– Asszonyom, a juhok ellése után pár napra ketrecbe szokták tenni az anyát és bárányát. Így könnyebben elfogadják egymást, ezért hívják a juhászok fogadtatónak – tartott egy kis távoktatást a tanár úr.
– És miért akar oda villanyt vezetni? – szólt a következő kérdés.
– Mert a tűzoltóság aligha tűrné az olajmécsest – fakadt ki Ballay.
Végül kiderült, az ügyben döntést hozó hölgy – jogász lévén – annyit értett a témához, mint hajdú a harangöntéshez. Olyan ez, mintha bármely épület statikai tervének felülvizsgálatát nem építőmérnökre bíznák. Vajon miért nem szakmabeliek bírálják el a pályázatokat? Hová tűnt az MVH-ból az agrárszakma? – sorjáztak a tanár úr kérdései.
Kitartás, ismételgette, miközben újabb fellebbezését fogalmazta. Végül 2007 októberében az MVH ellenőrei is megjelentek a helyszínen. A harmadik határozat új eljárásra utasította az MVH első fokon döntő, Somogy megyei kirendeltségét. Újabb papírok, a kérelmezőre rótt ismételt hiánypótlás. Tizenöt napos (!) határidőn belül természetesen.
Végül 23 hónappal a pályázat benyújtását követően megjött „a támogatási kérelemnek részben helyt adó beruházási határozat”. Az eredeti kalkulációban 4300 euró támogatási igény szerepelt, amiből alig 398 eurót ítéltek meg. A határozattal együtt vendéglátóm újságkivágást mutat fel. Egy, a megyei napilapban közzétett hirdetést, miszerint: „Holland night clubokba keresünk elbűvölő hölgyeket. Kereset min. 700 euró/hét.”
– Mi nyomja a lelkét ? – kérdezem naivan a buldog szívósságú tanár urat.
– Leginkább az, hogy nem veszik emberszámba a mezőgazdasági kisvállalkozókat – emeli meg a hangját. – De nemcsak őket. A nagy igyekezetben mintha eltűnne az ember meg az emberség. Akkor meg mi végre az egész uniós megfelelési kényszer? Zavar a kettős mérce is. A hivatalok számára nincs határidő, az állampolgároknak meg jogvesztő dátumokat írnak elő. Ha az állam nem mutat példát, milyen alapon várja el az állampolgári fegyelmet és figyelmet? Esetem nem egyedi, ezért messze túlmutat az én ügyemen. Egyszerűen az állattenyésztés fejlesztését kérdőjelezi meg. Nos, ilyen előzmények után visszautasítom az alig százezer forintos támogatást, mert potom pénzért nem vállalok öt éven át egy csomó kötelezettséget.