Már csak a növényeinek főz

Üdvözöljük a Mikó tanyán! Ez a felirat az Enying határában fekvő, feltűnően rendezett telepen fogadja az érkezőt. Gyomnak, dudvának híre-hamva sincs, a zöldellő pázsitot színpompás virágágyak törik meg. A hatalmas tárolók és gabonasilók több tízezer tonna termény befogadására képesek, mutatja Mikó Ferenc, a tulajdonos. Minőség szerint elkülönítve magaslik itt a saját termés, illetve a környező gazdák gabonahegyei. A színek előtt a napraforgó aratására készítenek elő egy kombájnt. A többi gép fedett helyen várja a bevetést, méghozzá a tárolók tetőszerkezetének meghosszabbításával kialakított féltetős színekben. A gazda fejéből pattant ki ez az egyszerű és olcsó megoldás. Minden gépnek, munkaeszköznek van helye, nem rozsdásodnak a szabad ég alatt.
– Nézze azt a több mint 300 lóerős új traktort – mutat a sok gép közül az egyikre. – Ha hiszi, ha nem, ingyen jutottunk hozzá. Hatéves, igen jó állapotban lévő elődjét adtuk érte cserébe, amihez még hozzájött az állami támogatás. Hasonló üzleti konstrukció ez, mint a személyautóknál szokásos – fűzi hozzá.
A kis termetű, szikár, határozott tekintetű férfi Köröstarcsáról kelt vándorútra, még a hatvanas években. Nyolcadik után szakácstanulónak szegődött, s negyedszázadon át főzött. És nem akárhogyan. Mesterszakács lett belőle, s idővel feleségül vett egy német lányt. Most ő intézi vállalkozásuk ügyes-bajos adminisztratív teendőit.
Amikor 1996-ban letette a főzőkanalat, vett Enyingen tíz hektár földet, majd bérelt is hozzá, és krumplit kezdett termeszteni. Kétkedve figyelték a környékbeli gazdálkodók: vajon mire megy egy szakács a szaktudást jócskán igénylő burgonyával? Jól sikerült neki, mégsem próbálkozott többet az igényes növénnyel. Közben földeket vásárolt, majd hat éve kiválasztotta telep- és lakóhelynek ezt a 64-es út menti területet, s benyújtotta pályázatát magtár meg iroda építésére. Rendben volt minden, de elutasították a szokványos kifogással: elfogyott a pénz. Mikó Ferencnek nem szokása a kilincselés, de nem hagyta annyiban. Megharcolt az igazáért, s csodák csodájára a hivatalok mégis ráakadtak a „forrásra”. Azóta minden évben sikeresen fejleszti gazdaságát. Most éppen a második gabonaszárítóra és hozzá tartozó épületekre adta be a pályázatát.
Jelenleg 1760 hektár szántón gazdálkodik, ebből 700 a sajátja. Ritkán megy ki ásó és talajszonda nélkül a határba. Nemcsak nézi a földet, de érzékeli is annak állapotát. A növénytáplálást ugyanúgy el lehet rontani, mint az állatokét, legfeljebb nem azonnali és látványos a visszajelzés. Az időjárás-jelentés éppen olyan fontos – ha nem lényegesebb – információ számára, mint bármi más. Az esők előtti gyors műtrágyázás például a ráfordítás többszörösét hozhatja be.
Amikor az országos átlag hektáronként
4-5 tonna búza vagy 6-7 tonna kukorica, akkor nála 10, illetve 13 tonna fölött teremnek ezek a növények. A repce vagy a napraforgó is a dupláját hozza, mint másutt. Az eladáshoz pedig a hazai és nemzetközi piaci ismereteken kívül kell némi különleges érzék, megérzés is. Az idei termés zömét még a tavaly magasba lendült árakon adta el.
A helyi beszerző és értékesítő szövetkezet székhelye is itt van, hiszen a héttagú szervezetnek is Mikó Ferenc az elnöke. Rajtuk kívül 20-50 gazdaság csendestársként csatlakozik az ezredforduló táján alakult új típusú szövetkezethez. További részjegyeket nem bocsátanak ki, mert nem szeretnék a tagok számát növelni – jegyzi meg az elnök. A nagyobb mennyiség miatti áralku előnyeit főként az anyagok, eszközök beszerzésénél élvezik. Az értékesítést pedig a partnerek az elnök „szellemi tőkéjére” bízzák.