Olcsó szőlőnek nem híg a leve

Alighogy megkezdődött a korai fajták szüretelése, kezdetét vette a piacra termelő szőlősgazdák idegeinek pengetése. Közéjük tartozik Tóth László, a Monor-Szárazhegyen gazdálkodó Kerbor Kft. ügyvezetője is. Noha az ültetvény négyszáz hektáros, csak a termés csekély hányadából készítenek bort. Kellő méretű borászati üzem híján a szőlő zömét eladják.
A múlt évben nyereséges évet zártak, kilónként 85 forintra jött ki az átlagár. Van egy ukrajnai vevője, akivel ötéves szerződést kötött, ám ez törékenynek bizonyult, hiszen az ukrán az idén csupán a termés harmadára, alig ezer tonnára tart igényt. A töredék menynyiségért is csupán a kunsági borvidéken kialakult átlagárat fizeti, ami arcátlanul kevés, 50 forint körüli. Hogy a termés kétharmadával mi lesz, azt egyelőre nem tudni.
Tóth László úgy számol, hogy a hetven forintért megtermelt szőlő minden kilóján húsz forintot veszít. Hogy miért vannak ezek a hektikus ármozgások, azt valójában csak sejti, ám a megoldást nem kívülről várja. A Bénye-Gomba Hegyközség elnökeként úgy véli, hogy a szakmán belül kellene rendet teremteni. Furcsállja például, hogy az olaszországi vörösbor-hamisítást követően sem állították le az olcsó behozatalt. Más uniós országok bezzeg alig várják, hogy valami ürügyet találjanak a konkurencia kizárására.
A szőlészek, borászok szakmai érdekvédelmi szervezete a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT). Vajon milyen a mozgásterük, milyen eszközeik vannak az ilyen helyzetek kezelésére – érdeklődöm Horváth Csabától, a főtitkártól. Tény, hogy a szőlészek-borászok önmagukon kívül senkire nem számíthatnak – hangzik a válasz.
A hamisított olasz borok behozatalának egyelőre nincs következménye. A HNT egy hónapja írásban kérte az FVM-et, hogy az irányítása alatt működő Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Borellenőrzési Igazgatósága tartson átfogó ellenőrzést az ügyben. Választ még nem kaptak. Az adatok szerint a 2005-ben külföldről behozott százezer hektoliter bor két év alatt több mint két és félszeresére, 260 ezer hektóra nőtt. Ennek kétharmada olcsó, zömében olasz bor, hiszen az egységes uniós piacon vámvédelem nincs. Horváth Csaba szerint a tavalyi behozatal, a hamisítástól függetlenül is piaczavaró tényező az évi hárommillió hektó bort fogyasztó Magyarországon. A statisztikai adatok sem egyeznek, hiszen az olaszok 2007. évi uniós jelentése szerint 400 ezer hektó bort szállítottak Magyarországra.
A mediterrán országokból zömében vörösborok érkeznek hozzánk. A szőlészeknek több mint gyanús, hogy míg az uniós csatlakozás előtt a kék szőlőket keresték és jóval drágábban vették a fehéreknél, addig most nincs érdeklődés irántuk. Pedig sokan nemcsak a divat, hanem a piacosság miatt vágtak bele a kékszőlő-fajták telepítésébe. Ezért ha az idén netán szőlő marad a tőkén, akkor az kék lesz.
A főtitkár szerint az is gond, hogy több, a piacon meghatározó felvásárló-feldolgozó cég felszámolás alatt áll. Ilyen például a nagy múltú Nagyréde Zrt. Az itteni borászati üzemről elterjedt,  hogy csak a saját termését dolgozza fel, de a legújabb hírek szerint  mégis vásárol szőlőt. Ezt teszi az Egervin is, ám a korábbi évekhez képest szintén visszafogottan.
Horváth Csaba a pillanatnyi gondok ellenére nem tartja kizártnak, hogy normalizálódnak a felvásárlási árak, amire már volt példa. Két-három éve szintén „becsületsértő” árakkal indult a szüret, de szeptember végére, október elejére keresleti piac alakult ki. Kalkulációja szerint hektáronként 8-10 tonna termés és 50-60 forintos kilónkénti ár esetén térül meg az önköltség.
De hol a haszon, az egész évi munka értelme? Ezt kérdezi Tóth László is, aki csak reménykedik, s egy régi dalt idéz: Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér!