Nincs kolbászból a röfikerítés

Van annak némi bája, amikor egy olasz húsiparos a versenyképes sertéshizlalás rejtelmeit ecseteli a magyar szakmabelieknek. A kaposvári Kométa 99 Kft. tulajdonos-igazgatója, Giacomo Pedranzini egy talján farmer fiaként nevelkedett, több mint tíz éve él hazánkban, s a feldolgozón kívül sertéstelepet is működtet. Közvetlenül érzékelheti tehát az abrakárak egy éven belüli szárnyalásának, majd mélyrepülésének következményeit. A kukorica ára tavaly ilyenkor tonnánként hatvanezer forintos magasságokban járt, nemrég viszont húszezerre zuhant. A hullámzásnak köszönhetően a sertéstartók fél éve még éhkoppon voltak, most meg eljött számukra az „olcsó abrak, drága disznó” jó világa. Hogy meddig tart a hopp, arra még a jósok sem képesek felelni.
Pedranzini a kaposvári sertésfórumon magyarul köszöntötte a jelenlévőket, majd angolra váltott. Mint mondta, még töri a nyelvünket, de reméli, hogy mire ötmillió sertés lesz Magyarországon, már tökéletesen beszél magyarul. A nyelvi csiszolódásra még hosszú évei vannak, mert a bizakodó előrejelzés alapján 2013-ra lesz ennyi disznó Magyarországon. Igaz, a borúlátó változat szerint marad a jelenlegi négymillió alatti sertésszám.
A derék talján évekkel ezelőtt elégedetlen volt a disznóival. Sokat ettek, keveset gyarapodtak, inkább vitték, mintsem hozták a pénzt. Két éve lecserélte a sertéstelep vezetőjét, aki nem kért pénzt korszerűsítésre, viszont változtatott a fajtán, növelte az egy állatra jutó férőhelyet, s jöttek az eredmények. Egy kilónyi gyarapodás 35 forint spórolással járt. Egy sertés meghizlalásával négyezer forintot takarítottak meg, ami évi 36 ezer sertéssel számolva már tetemes összeg.
Koránt sincs azonban kolbászból a röfikerítés, amire Tóth Péter, a KSH mezőgazdasági főosztályának szakértője világított rá. A még működő hazai sertéstelepek négyötödét fel kellene újítani, s csupán húsz százalékuk büszkélkedhet az eredményességet garantáló európai színvonalú termelési körülményekkel. Az utóbbi két évtizedben Magyarország sertésállománya kevesebb, mint felére, a statisztikus szerint az 1990-es létszám 45 százalékára esett vissza. A jó gabonatermést hozó években derül ki, hogy milyen feszültséget is okoz, ha nincs, ami megegye a takarmányt. (Ha lenne, akkor meg Magyarország agrárgazdaságának jelenlegi színvonalán a sertéshús eladásával adódnának gondjaink.)
Ez idő szerint viszont hazánk nettó importőr, ami azt jelenti, hogy 2005-től kezdve több sertést hozunk be, mint amennyit exportálunk. Az idei év első felében 160 ezerrel, 2007 első felében pedig 312 ezerrel importáltunk többet.
Nemcsak a nemzetközi forgalomban, hanem a hazai sertésfronton sincs minden rendjén. Hollósy Tibor, a Kométa igazgatóhelyettese a sertéságazatban 30-40 százalékosra teszi a feketegazdaság arányát, ami magasabb a közszájon forgó 25 százaléknál. Szerinte az áfamentes húskereskedelem fő mozgatórugója a magas, húszszázalékos általános forgalmi adó. A kaposvári cég „Az íz a közös szenvedélyünk” szlogennel hirdeti húskészítményeit. Szájízüket mégis megkeseríthetik a gazdaságon kívüli szereplők, akik nyilvánvalóan torzítják a piacot, s bizonytalanná teszik a hivatalos húsfogyasztási és egyéb adatokat is