Pénzt osztanak vagy észt?

Ugyanúgy megosztotta az intézkedés a magyar agrártársadalmat, mint a közkeletűen SPS néven emlegetett törvény előkészítése. De nézzük az előzményeket! A rendszerváltást követően a II. világháborús hadifoglyoktól az államosított malmok tulajdonosain át egészen a sérelmet elszenvedett parasztgazdákig a termőföldet tették meg univerzális kárpótlási eszközzé. Nem csoda, hogy a kilencvenes években az 1945-ös földosztást kísértetiesen utánzó elaprózódott birtokszerkezet jött létre. A kis magyar földtörténetet megspékelte a kárpótlási jegyeket felvásárló, gazdálkodni nem akaró réteg kialakulása.
Az előzmények után nem meglepő, hogy az ötmillió hektárnyi hazai mezőgazdasági területből hárommillió hektárt bérletben hasznosítanak. A földbérleti díj a tulajdonosok adómentes bevétele, s mértéke a jó adottságú térségekben eléri az EU földalapú támogatásának hektáronként negyvenezer forint körüli összegét. Látszólag tehát minden rendben: kétmillió földtulajdonos területét jelenleg csaknem kétszázezer regisztrált gazdálkodó műveli meg. Utóbbiak haszna kockázatos, az országosan több tízmilliárd forintra rúgó földbérleti díj viszont biztos bevétel, illetve kiadás – attól függ, honnan nézzük.
Az EU agrárszabályozásának egyik sarkalatos elve, hogy a támogatás a föld használójának jár. Az eddigi, úgynevezett egységes területalapú támogatás (SAPS) keretében a földtulajdonosok döntő többsége természetesnek vette, hogy az ő jövedelme a földbérleti díj. De amikor két-három éve felvetődött, hogy hazánk az új tagállamok közül elsőként térjen át az egységes támogatási rendszerre, fölborult ez a logika. Az SPS-szisztémában a támogatás jövedelmet pótol, s nem termékhez, termeléshez kötött. Csakhogy az új rendszerben a hektárok számához kapcsolt támogatás és a támogatási jogosultság elválik egymástól. Méghozzá a 2006. évi állapotok a mérvadóak. A köztársasági elnök szerint ez vitatható. Nem készülhettek fel előre a változásra az állampolgárok, hiszen a törvény visszaható hatályú. Így az sérti a jogszerűség, a jogállamiság elvét.
Tanulságos, miként reagáltak Sólyom László lépésére a magyar mezőgazdasági érdekképviseletek. Ugyanolyan megosztó módon, mint máskor. Ennek lényege a politikai hovatartozás. A magángazdák érdekeiért küzdő MAGOSZ és a fiatal gazdákat képviselő Agrya üdvözölte a köztársasági elnök lépését, mert tagjaik – leegyszerűsítve – még a földszerzés stádiumában vannak, nekik nem érdekük a 2006. évi állapotok bemerevítése. Szerintük semmi gondot nem okoz, ha később lép hatályba az SPS-törvény.
A földtulajdonlásból kizárt társas gazdaságok érdekvédelmi szervezete, az MOSZ már régen alkotmányellenesnek véli tagjai eme megkülönböztetését. A szövetkezetek és gazdasági társaságok szinte kizárólag bérelt földön gazdálkodnak. Földhasználóként ők juthatnának az SPS-törvény hatálybalépése után a támogatási jogosultsághoz. Ingyenesen egy, a termőföldtől függetlenül adható-vehető vagyoni értékű joghoz. Az MOSZ ezért sajnálattal értesült Sólyom László intézkedéséről.
Gráf József miniszter bízik benne, hogy az Alkotmánybíróság nem talál kivetnivalót a törvényben, így az 2009 elején hatályba léphet. Hasonlóan nyilatkozott államtitkára, Gőgös Zoltán is, hozzáfűzve: az Alkotmánybíróságnak minden információt megadnak, miközben nem állnak le a végrehajtási rendeletek készítésével. A lapunk által megkérdezett szakértők szerint az Európai Uniót nem érdekli a magyar jogértelmezés. Ha a közösségi előírásoknak megfelel az új szabályozás, akkor fizetnek, ellenkező esetben pedig nem. Ezért sem érdemes abba a hibába esni, mintha mi osztanánk az észt, még kevésbé abba, mintha nálunk volna a pénz – vélekedett egyik informátorunk.


Keretesek

Sólyom László köztársasági elnök álláspontja szerint az Országgyűlés által elfogadott, de általa még alá nem írt törvény 15. § (3) bekezdése a) pontja – „bázisidőszaknak a 2006. naptári évet kell tekinteni” – ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével – „A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam” –, mert kellő közérdek hiányában hátrányosabb jogi helyzetet teremt azon mezőgazdasági termelők számára, akik 2006-ot követően kezdték meg tevékenységüket, vagy növelték adásvétellel vagy haszonbérléssel az általuk megművelt, támogatásra jogosító területet.

Talpra, Pápa! „Az elmúlt években többször jeleztük Önnek és kollégáinak, hogy ha a magyar húságazat szabályozási-támogatási rendszere nem változik érdemben, akkor az ágazat fokozatosan leépül.” Egyebek mellett ez áll a Hússzövetség Gráf József agrárminiszternek címzett levelében, amelyhez a felszámolási eljárás alatt álló Pápai Hús Zrt. állami hitelgaranciával való megmentése adta az apropót.
A magyar húsvertikum bel- és külpiacain egyaránt veszít versenyképességéből, ami nem kis részben a versenytársainknál kedvezőtlenebb gazdaságirányítás következménye. A hanyatlás egyik oka a sertésállomány drasztikus csökkenése. Hiába a jó mezőgazdasági adottságok, ha az eredményekben ez nem tükröződik.  Információink szerint a kormányzat felismerte, hogy úgy célszerű segítenie, hogy a felszámolás mielőbb befejeződjék. Ehhez az szükséges, hogy a tervezett állami hitelgarancia minden olyan vállalkozás számára rendelkezésre álljon, amelyik a felszámolás alatt lévő cég talpra állítását vállalja.
„Reméljük, hogy a munkahelyek megtartását célzó állami hitelgarancia minden húsipari vállalkozás számára hozzáférhető lesz. A program kidolgozásához felajánljuk segítségünket, hogy az a gazdálkodók igényeinek és a finanszírozást vállaló állam követelményeinek is megfeleljen” – zárulnak az Éder Tamás elnök által aláírt sorok.