Takarmánnyal fűteni?

A gabonafélék és az olajos növények piacán tavaly augusztusban egészen durva áremelkedés vette kezdetét. Például a kukorica tonnánkénti ára a korábbi 25-30 ezerről 50-60 ezer forintra ugrott. Akkor a „szakértők” az olcsó kaja korszakának végéről beszéltek. Most ugyanők másként bölcselkednek. Az említett piaci árak felére, harmadára zuhanását a rekord kukoricatermésen kívül a pénzügyi spekuláció kifulladásával magyarázzák.
Ez rendben is lenne, ha időközben két „apróság” nem történik. A drága takarmányárak miatt az uniós támogatásból úgyszólván teljesen kimaradó állattenyésztő vállalkozások egész sora tönkrement. Az EU agrárszabályozása által tejben-vajban fürösztött növénytermesztők ráfordításai – gépek, vegyszerek, műtrágyák – pedig a megugrott terményárakhoz igazodva drágultak. Látszólag más-más okból ugyan, de napjainkban növénytermesztő és állattenyésztő egyaránt lázong.
Adódik a kérdés: vajon az olcsó abrak lendíthet-e a haldokló hazai állattartáson? A témát A sertés nevű szakfolyóirat legújabb számában Tóth Péter, a KSH munkatársa az utóbbi hat esztendő kukorica- és vágósertésárait egybevetve elemezte. A számok szakembere így válaszolt: „bár a jelenlegi, olcsóbb takarmányárak elősegíthetnék a sertésállomány gyarapodását, de a folyamatosan emelkedő energia- és munkaerőköltségek ezt sajnos nem támogatják. Emellett a hazai sertéstelepek mindössze egyötödén alkalmaznak európai színvonalú technológiát, a többi telep sok pénzbe kerülő felújításra szorul. Egy-egy pozitív példától eltekintve ezen a téren sem történt javulás az elmúlt években. A sertések számát tehát rengeteg tényező befolyásolja, közülük csak egy a kukoricatermés.”
A kevés jó példa egyike a Borotai Sertéshús Zrt. A cég igazgatója, Kiss György úgy véli, jelentős tartalékaink vannak a kukorica takarmányozási célú hasznosításában. Szerinte ugyanis a kőolaj világpiaci árának zuhanása megkérdőjelezi Magyarországon a „kukoricából bioetanolt programot”. A cég távlatosan gondolkodva, a szántóföldtől a késztermékig fejleszti a sertéshústermelést. Az ügyvezető szerint a hazai vállalkozások egyre kevésbé látnak már fantáziát az ágazatban.
Gondokkal küszködik a szebb napokat megélt magyar baromfiágazat is. Az olcsó kukorica csupán egy – bár nem lényegtelen – eleme a termelés jövedelmezőségének. Takács László, a Baromfi Termék Tanács ügyvezetője szerint „helyzet van”, méghozzá nemzetgazdasági léptékű. A pénzügyi-gazdasági válságban a bankok nem tudnak, nem akarnak hitelt adni, vagy drágán kölcsönöznek. Ezért felértékelődnek a készpénzes üzletek, ami önmagában is erősíti a feketegazdaságot. Véleményével összecseng a Magyar Agrárkamara álláspontja: „A hatóságok képtelenek véget vetni a feketevágásnak, az illegális értékesítésnek. Csakúgy, mint tíz éve, ma is 25-35 százalék körüli az aránya.”
Az idei kukoricatermés egyébként 8,5-9 millió tonna körüli, ami duplája a tavalyinak. A határban járva még december elején is sokfelé látni aratatlan táblákat. Gazdáik úgy vélik: a száron maradt csövekkel van a legkevesebb gond – még ha az terített asztala is a vadaknak. A felvásárlási árak durva csökkenése és az értékesítési nehézségek miatt félmillió tonna kukorica is betakarítatlanul maradhat az idei termésből. Nehéz időkben telelt már át lábon állva a tengeri Magyarországon. Korunk kórképe a kukorica.