Zöld ágra vergődtek

Az alkuk sorozatában fogant megegyezést az EU mezőgazdasági főbiztos asszonya és a magyar földművelésügyi miniszter egyaránt sikeresnek nevezte. Noha az éjszakába nyúló egyeztetéssel létrejött változtatások az Európai Bizottság (EB) által javasoltnál lényegesen visszafogottabbak, a végeredmény a magyar agrárgazdaság számára mégis felemás. A gabonaintervenciót illető kedvező változtatás, hogy kenyérbúzából jelentős – évi 3 millió tonnás – kötelező felvásárlásról döntöttek, szemben az EB eredeti célkitűzésével, vagyis az intervenciós védettség teljes megszüntetésével. A kukoricánál viszont már korábban eldőlt: 2008-cal bezárólag végleg vége a tonnánként 101 eurós intervenciós védettségnek. Hasonló sorsra jutott a durumbúza meg a rizs is. (Sovány vigasz, hogy az EB állítólag nyilatkozatot tett: folyamatosan figyelik a kukorica piaci helyzetét, és szükség esetén javasolják a felvásárolható menynyiség növelését.)
Magyar szemszögből rossz hír a tejkvóták folyamatos emeléséről szóló megállapodás. A tagállamok kvótáit – egészen 2015-ben tervezett megszüntetésükig – évi egy-egy százalékkal emelik. Hazánk viszont már a csatlakozási szerződésben rögzített mennyiség megtermelésére sem képes. Ennek ellenére jelentős mennyiségű nyers tejet szállítunk Olaszországba – csakhogy az olaszok jövőre akár egy lépcsőben is végrehajthatják tejkvótájuk emelését. Tehát nyerstej-kivitelünk csökkenhet, miközben az uniós tejtermékek továbbterjeszkedhetnek a magyar piacon. (Mint ismeretes: a hazai állattartók tiltakozásának egyik fő oka éppen ez.) Gráf József szerint a változtatások egyetlen csomagban szerepeltek, és a tejgazdálkodása miatt Magyarország nem kockáztathatta a számára egyértelműen kedvező egyezséget.
A hivatalos álláspont szerint az előnyökhöz tartozik, hogy a közvetlen támogatásokból a vidékfejlesztésre átcsoportosított összegek aránya az eredetileg tervezettnél kisebb lesz. Az évi 5 ezer eurónál nagyobb uniós finanszírozást élvező gazdaságoknak a jelenlegi ötszázalékos vidékfejlesztési arányt meg kell duplázniuk, szemben az EB nyolcszázalékos növelési tervével. Az eredetileg javasolt százezer helyett évi 300 ezer euróra emelték azt a támogatási határt, ami fölött 2009-től további négyszázalékos átcsoportosítást vezetnek be a nagy gazdaságok számára. Így a legnagyobb termelőknek az EB terveiben szereplő 22 helyett csupán a közvetlen támogatás 14 százalékát kell befizetniük a vidékfejlesztési kasszába.
Egyszerre kellett harcolni a nagyok megadóztatása és a kicsik támogatásokból való kizárása ellen – nyilatkozta Gráf József a megállapodást követően. Az EB eredeti elképzelése szerint a 250 eurónál kisebb összegre jogosultaktól, illetve az egy hektár alatti termelőktől megvontak volna minden uniós támogatást. Végeredményben 100 eurónál és egy hektárnál húzták meg a határt, de Magyarország, Portugália és Szlovénia esetében a támogatható ültetvények alsó határa 0,3 hektár lehet. Ez körülbelül tízezer kertészkedő kistermelőn segíthet Magyarországon – hangoztatta a miniszter.
Az új tagországok számára több könnyítést is lehetővé tettek. Így például ha környezetvédelemre fordítják az átcsoportosított összegeket, akkor az 50 százalékos nemzeti társfinanszírozás helyett, ezen országoknak elegendő lesz a 25, sőt bizonyos esetekben a 10 százalékos nemzeti önerő is.
A tárgyalások kezdetekor a tagországok több mint felének még fenntartásai voltak a KAP kiigazításáról. A végére mégis zöld ágra vergődtek, bár, mint e szólásunk nagyszerűen kifejezi, a felek nehezen boldogultak egymással. De fellélegzésről szó sincs, mivel az agrárreformok tárgyalása nemsokára újra elkezdődik. A tagországok ugyanis 2013-tól megváltoztatnák az uniós költségvetés teljes szerkezetét, beleértve a tetemes összegű agrártámogatásokat.