Jószomszédi földviszonyok

Állítólag az Osztrák Agrárkamarának van olyan térképe, amelyen a nyugat-magyarországi megyéket – Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala – osztrák tartományként ábrázolják. A nem is olyan merész kijelentést Polgár Ákos, a Csorna és Győr közötti Kóny határában termelő fiatal gazda tette. Nyílt titok, hogy arrafelé a termőföldek mintegy hetven százaléka külföldiek használatában vagy budapesti ügyvédek kezében van. Ákos, valamint édesapja és öccse is angol, bajor és osztrák földszomszédok szorításában gazdálkodnak. Jelenleg a három család 350 hektárnyi, részben bérelt földet művel, de szeretnék gazdaságukat hatszáz hektárosra bővíteni.
– Esély van ugyan a földszerzésre, de egyre kevesebb – mondja a 33 éves Ákos. – Nem tudhatjuk, mit hoz a magyar földpiac 2011. évi felszabadítása, vagyis amikor az uniós tagállami polgárok is ugyanolyan joggal vehetnek termőföldet, mint mi, magyarok. Akadnak, akik újabb külföldi vásárlási hullámtól tartanak, ami nem zárható ki, hiszen magyar nemzeti öntudatról – társadalmi méretekben – aligha beszélhetünk. A földtulajdonosok kisebbsége mérlegeli csupán, hogy honfitársa-e a vevő. A többséget a pénz, no meg a közismert magyar átok, az irigység vezérli.
A Mosonmagyaróváron végzett agrármérnök nem a levegőbe beszél. Némelyik falu, mint például Győrsövényháza, határának csaknem teljes egészét külföldiek, főként osztrákok művelik. Ha két év múlva eljön „az igazság pillanata”, akkor a bérleti szerződéseket felváltják majd – a tulajdon szentségét garantáló – most még a fiókok mélyén lapuló, úgynevezett zsebszerződésekbe foglalt megállapodások.
– A kitűnő minőségű földekért folyó verseny alaposan feltornázta a bérleti díjakat – válaszolja érdeklődésemre az óvári gazdász. – Egy hektárért 50-60 ezer forintot is elkérnek mohó tulajdonosaik, ami az országos 35-40 ezer forintnál és a területalapú támogatásnál is magasabb. Ráadásul a jelenleg alkotmánybírósági felülvizsgálaton lévő, de a parlament által már szentesített SPS-törvényt is alaposan félreértelmezték. A búvópatakszerűen terjedő propaganda azt sulykolta a fejekbe, hogy az egyébként is magas bérleti díjon felül, a földek után fizetett támogatás is a tulajdonost illeti meg. Az uniós jog szerint viszont a támogatás a földek használójának jár – bár, mint tudjuk, a tények olykor zavaróak.
Az említett tényezők hatással vannak a földárakra is. Egy hektár öntözhető földhöz a Tóközben – a Rába, a Rábca és a Mosoni-Duna összefolyásának környékén – egymillió forint alatt nem lehet hozzájutni. Az utóbbi egy-két évben országosan is emelkedtek a földárak: napjainkban már hektáronként 700 ezer forintos átlagról beszélnek.
Polgárék családi gazdaságának termelési profilja – a vázolt körülményekhez alkalmazkodva – nem hagyományos gabona- és olajosnövény-termesztés. Az idén hatvan hektáron szántóföldi zöldségféléket – hagymát, burgonyát, káposztát, sárgarépát – termesztenek, a fennmaradó területen pedig repcét és kalászosokat, valamint mustár- és facélia-vetőmagot.
– Azt kérdezi, milyen a közérzetem – tekint vissza rám Polgár Ákos. – Ha az én koromban nem lenne bizakodó az életérzésem, akkor mikor? Mindenesetre a fiatal gazdáknak kitartást kívánok, az idősebbeknek meg kilábalást a sokukra jellemző borúlátó hangulatból.