Tejet és veszteséget fejnek

Csak összefogással tehetnek valamit az unióban az újonnan csatlakozott országok. Ezért elképzelhető, hogy a magyar tejtermelőkkel egy időben, összehangoltan szerveznek tiltakozó akciókat Szlovákiában és Csehországban. A régióban ugyanis tarthatatlan a helyzet: mindenhol a nyugati, nyomott árú tejet és tejtermékeket forgalmazzák a boltok, leszorítják és tönkreteszik a helyi tejfeldolgozást és tehenészeteket. Mindez a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetségének (MOSZ) ülésén hangzott el, ahol a megyék küldöttei számoltak be a kialakult tejpiaci helyzetről.
Itthon 45–68 forint között változik a tej átvételi ára, ami egy éve még 90–95 forint volt, novemberben pedig 65–70 körül alakult. Az önköltség átlagosan 75 forint, vagyis a tehenekből nemcsak tejet, hanem veszteséget is fejnek a tehenészek. Nem is bírják már sokan: vágóhídra viszik az állományt, szerencsésebb esetben vevőt találnak rá. No nem magyart: ukrán és orosz felvásárlók viszik az állatokat. Az orosz kormány ugyanis elhatározta, hogy rövid időn belül önellátóak lesznek tejből. Viszik a teheneket az olaszok is, mert sok magyarországi telep olasz tulajdonban van, s a mostani gondokat megunva tulajdonosuk inkább hazaköltözteti a jószágait, ott ugyanis megéri tejet termelni. Eddig összesen 11 ezer vemhes üsző – a jövő tejelő tehenei – hagyta el az országot.
Nem jobb a helyzet Szlovákiában sem. Az ottani tejtermelők képviselője a MOSZ ülésén ugyanazokról a gondokról számolt be, mint magyar kollégái. Náluk akad olyan termelő, akitől csak 30 forintnak megfelelő áron akarják átvenni a tejet. A mostani problémát nem a szlovák vagy a magyar tehenészek okozzák, de nem is a tejipar. Ezt Brüsszel okozta, és csakis ő tudja megoldani. Két éve megemelte a termelési kvótákat, s azóta uniós szintű túltermelés van, amely tönkreteszi a kis, újonnan csatlakozott államok tejpiacát – állapították meg a Magyar Agrárkamara szakemberei.
Itthon ugyanis annyi tejet termel az ágazat, mint a hazai fogyasztás, csakhogy erre rárakódik még a kínálat 30 százalékát kitevő import, melyet a nagy áruházláncok bonyolítanak le. És itt kezdődik minden probléma! A szakértők sem értik: miként lehet itthon literenként 108 forintért kínálni azt a német tejet, amelyet 80 forintért vesznek meg a tehenésztől? A doboz ára 25 forint, és ott van még a kereskedő haszna is. Hová tűnik a feldolgozási, raktározási, szállítási költség? S felvetődik a kérdés: vajon miként lesz a 45–68 forintért felvásárolt magyar tejből 200–243 forintért kínált portéka a boltokban, amikor a tejipar átlagosan 135 forintért adja át azt a kereskedelemnek? Miért pakol a nagy élelmiszerlánc jó 100 forintot rá a magyar termékre? Csak nem azért, mert ezzel kompenzálja az importtej – német, holland, lengyel, szlovák, cseh – nyomott árából fakadó veszteséget? Mert tény, hogy annyiba kerül az importtej, mint amekkora árrést alkalmaznak a kereskedők a magyar tejnél.
Míg egy év alatt a tej felvásárlási ára 33 százalékkal esett vissza, addig az az ár, amelyen a tejfeldolgozók átadják az árut a kereskedelemnek, 14 százalékkal csökkent, s a fogyasztói árak a literes dobozos tej esetében csupán 7 százalékkal mérséklődtek. Vagyis a tejfelvásárlási ár csökkenésének legnagyobb haszonélvezője továbbra is a kereskedelem. Ezt a folyamatot meg kell állítani, méghozzá azonnal –  hangzott el az MOSZ ülésén. Erre pedig csak az EU képes. Ezért a cseh, szlovák és magyar termelők összefogva szólítják fel saját kormányaikat, hogy követeljék ki Brüsszeltől a tejkvóták csökkentését, az intervenciós felvásárlás beindítását és a kifizetés előrehozását. Emellett az MOSZ követeli a kormánytól, hogy a másfél hónapja bejelentett, tervezett tejpiaci intézkedéseit tegye meg a legrövidebb időn belül.
A tejágazat válsága miatt felújítja tevékenységét az ágazati demonstrációs bizottság –  döntött az MOSZ. Eljuttatják az agrártárcához és a miniszterelnöknek javaslataikat, és amennyiben nem kapnak érdemi segítséget, erőteljes demonstrációt szerveznek.