Borjú az új kapura

Az agrárkormányzat egyik legfontosabb célja továbbra is az, hogy a mezőgazdaságon belül növekedjen az állattenyésztés aránya. A szándék ellenére évek óta csökken az ágazat teljesítménye.

GazdálkodásT. Dögei Imre2009. 04. 02. csütörtök2009. 04. 02.

Kép: Kerekegyháza, 2007. március 23. Salga Ottó tojástermelő összeszedi a friss tojásokat kerekegyházi tojótelepén. A telepen 23000 tojótyúkot tartanak melyek átlagosan napi 20000 tojást tojnak. A tojások részben tésztaüzemekben kerül feldolgozásra, részben nagykereskedőkön keresztül jut el a fogyasztókhoz. Fotó: Ujvári Sándor

Borjú az új kapura
Kerekegyháza, 2007. március 23. Salga Ottó tojástermelő összeszedi a friss tojásokat kerekegyházi tojótelepén. A telepen 23000 tojótyúkot tartanak melyek átlagosan napi 20000 tojást tojnak. A tojások részben tésztaüzemekben kerül feldolgozásra, részben nagykereskedőkön keresztül jut el a fogyasztókhoz. Fotó: Ujvári Sándor

Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága a közelmúltban napirendjére tűzte  a magyar állattenyésztés helyzetét. Hallgatva a hozzászólásokat, eszembe jutott, hogy nyári estéken alföldi szülővárosomban sertéstrágya szagától volt nehéz a levegő. Bő negyedszázada még évente tízezerszám hizlalták a disznót a háztájiban Törökszentmiklóson, napjainkban viszont alig röfög már jószág a portákon.
Az első csapást a rendszerváltás mérte az ágazatra. A kárpótlás a termőföldre összpontosított, s megfeledkeztek a föld nélkül létalapját vesztő állatállományról. Hazánk uniós csatlakozása kegyelemdöfés volt az állattartásra, ugyanis az EU elsősorban a hektárok után fizet. A szarvasmarháknak és a birkáknak is jut némi közösségi támogatás, de a sertés- és a baromfitartókat magukra hagyják. Nem csoda tehát, ha az 1988. évi kilencmillióról 3,7 millióra apadt a sertések száma. A baromfitartás szintén töredéke az évtizedekkel korábbinak.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek