Arccal a tanyák felé

A tanyák lélekszáma a negyvenes évek végétől a rendszerváltozásig az ötödére, egymillióról kétszázezerre csökkent hazánkban. A fogyás ezután is folytatódott, s az ezredforduló táján egyre többen kongatták meg a vészharangot a tanyák fölött. Átfogó felmérés a hetvenes évek közepe óta nem készült róluk, ezért a legfontosabb teendő a valós viszonyok megismerése volt. Ennek jegyében jött létre 2002-ben Lakiteleken a kiskunsági Tanyakollégium (nem tévesztendő össze a tanyai iskolások városi kollégiumaival), melynek keretében a Szent István Egyetem 120 hallgatójának és 40 tanárának részvételével 24 Kecskemét és Kiskunfélegyháza környéki település közel 800 tanyáján készült felmérés.

A Tanyakollégium alapelve: a tanyák lakóiról helyzetük pontos ismerete és megkérdezésük nélkül ne szülessen döntés.
A Tanyakollégium másfél éven át tartó kutatásait az MTA Regionális Kutatások Központjának Alföldi Tudományos Intézete (MTA RKK ATI) 2004–2005-ben kiterjesztette az egész Duna–Tisza közi Homokhátság térségére, annak 104 tanyás településére, 54 ezer tanyájára. Itt él hazánk tanyai lakosságának közel kétharmada. A Városépítési Tudományos Intézettel (VÁTI) együtt olyan adatbázist sikerült létrehozni, amelyből látható, hogy a különböző funkciójú tanyákból mennyi van a térségben, azok hol találhatók és milyen az állapotuk. Ez az adatbázis volt az alapja annak a határozati javaslatnak, amelyet a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesülete fogalmazott meg a múlt év őszén, s terjesztett a parlament elé elnöke, Balogh József (az ország egyetlen tanyán élő képviselője) révén. A tervezetet végül ez év május 25-én egyhangúlag elfogadta a Tisztelt Ház.