Biorózsa hosszabb szárral

Macskák nyüzsögnek az üvegház ajtajában: a nyurga, vad jószágok közeledtünkre gyanakodva szelelnek a kókuszhánccsal töltött ládák közé. A családi vállalkozásból indult kertészetnek ma tucatnyi alkalmazottja van. – Hetvenkilencben, amikor a szüleim elkezdték a fóliázást, úgy készítették a bordázatot, hogy egy félkör alakú falemezhez két ember hajlította hozzá az acélcsöveket – emlékszik vissza Gyuris Attila. Bár ő maga kertésznek tanult, a főiskola elvégzése után úgy döntött, jobb, ha alkalmazott lesz valahol. A kiválasztott szövetkezet azonban két éven belül, a rendszerváltáskor befuccsolt. – Hazakerültem, nem bántam meg. Kertészkedtünk, fejlesztettünk, piacra jártunk. Van egy korszerűen felszerelt kertészetünk. A műszaki dolgokat a sógorom felügyeli, a szakmaiság, az innováció területén meg rám hárulnak a feladatok.

Ahogy végigmegyünk az üvegházon, nyilvánvalóvá válik, hogy mennyire komolyan gondolja a fejlesztést. A megvilágítástól függően változik az energiaernyők állása, a szélirány pedig a szellőzőnyílások működését befolyásolja. A rózsatövek eleve nem a földbe vannak ültetve, hanem kókuszháncsos ládákba, a vizet a fényerősség és a hőmérséklet ismeretében számítógép adagolja. A rózsa egész évben egyformán terem, télen gázfűtéssel, nyáron pedig megfelelő árnyékolással biztosítják a húsz fok körüli hőmérsékletet.

– Szeretnénk, ha a kollégák és a növények is jobban éreznék magukat – válaszol Gyuris Attila arra a kérdésre, hogy miért vesződnek a vegyszermentes termeléssel, hiszen a virágnál – minthogy azt a legtöbben nem eszik meg – ezt kevésbé lehet érvényesíteni az árban. Gyuris azonban rávilágít, hogy megvan a pusztán gazdasági alapon számított haszna is a vegyszerek mellőzésének. – Nincsen stressz miatti hozamcsökkenés, ezért hosszabb lesz a rózsa szára. Nincs rajta vegyszer okozta perzselésnyom, folt, ezért a virágok tisztábbak, szebbek. Ezt a piac megfizeti.

Ennek a termesztésnek megvannak a nehézségei, amelyeket az elmúlt öt évben sikerült kitapasztalni, és egy részükre megoldást találni. A takácsatkák ellen például ragadozó atkákkal védekeznek, az érzékeny mikrofaunát azonban folyamatosan figyelni kell. Ha a ragadozó atkák felették a takácsatkát, akkor maguk is éhen vesznek, ekkor viszont a takácsatka megint elszaporodik. – A tripszre, erre a szívogató kártevőre nem sikerült még biztos ellenszert találni, csak részmegoldások vannak – mondja Gyuris Attila –, addig is a fertőzött növényeket kiszedjük.

A kertészetben termelődött szinte összes hasznot fejlesztésre költik. A nagy rivális hollandok kertészeti kutatóintézetének jelmondata többször is előkerült beszélgetésünk során: „Fejlessz vagy szállj ki!” A magyar rózsatermesztőknek Hollandiával, Kenyával, Ecuadorral, Kolumbiával kell versenyezniük, ezeket a nagy versenytársakat legyőzni nem lehet, legfeljebb mellettük piaci rést találni. Gyurisék abban látják a megoldást, hogy olyan fajtákra erősítenek, amelyek ugyan kevésbé jól szállíthatóak, viszont a piac közelsége miatt szebben kerülnek a vásárlók elé. – Az importrózsát korán kell leszedni, soha nem lesz belőle rendes virág, örökre bimbó marad. Nyugat-Európában a vevők félig nyílott rózsát keresnek, nálunk viszont bimbót, mert azt hiszik, az tovább marad szép. Azt kellene megértetni az emberekkel, hogy ne akarják az örök bimbót megvenni. Nem lesz tartósabb.