Kapósak a gyepek

A mai érdekellentétek a múltban gyökereznek. A Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet bővítéséhez szükséges tízezer hektárnyi területet 1996 és 1998 között, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának (BNPI) tájékoztatása szerint, a helyi földtulajdonosoktól hektáronként 25 ezer forintért vásárolták meg. Az ily módon állami tulajdonba jutott területek a park kezelésébe kerültek, azzal az ígérettel, hogy azokat a helyi gazdálkodók bérelhetik majd vissza. Jelenleg egy hektár gyepért hétezer forint bérleti díjat fizetnek használóik, és ennek az öt-tízszeresét igényelhetik támogatásként.

Taskó József, a Borsodi Mezőség Gazdakör Egyesület elnöke szerint a környezetgazdálkodásért fizetett többlettámogatástól függ, lesz-e élet az itteni falvakban vagy sem. Elvégre a kistelepülések lakói nem élhetnek új értékek létrehozása nélkül, kizárólag ároktakarításból és segélyekből. Az elnök tucatnyi embert foglalkoztat, több mint 280 húsmarhája legel a bérelt gyepeken, és családja több száz hektár szántón gazdálkodik. Úgy véli, a támogatás eredményeként jelentősen emelkedhet a térségben a marha- és a juhállomány.

Ahogyan nőtt a természetvédelemmel együttműködő gazdálkodás ázsiója, úgy erősödött a helyieknek a pénzt szimatoló „idegenektől”, vagyis a külső vállalkozásoktól való félelme. Különösen az új agrár-környezetgazdálkodási program támogatási kérelmeinek június 30-i benyújtási határideje előtt vált szinte tapinthatóvá a feszültség. (A határidőt az FVM 2009. július 27-ig meghosszabbította.)

– A magyarázat a Borsodi Mezőség védett területeinek másfélszeres túligénylésében rejlik – tájékoztatott Duska József, a BNPI igazgatója. – Mintegy 15 ezer hektár, kétharmad-egyharmad gyep-szántó arányú, mozaikos területről van szó, amiből saját kezelésű földünk alig van. Nekünk a természetvédelem az elsődleges, így – mint az állami tulajdon kezelői – jól körülhatárolt természetvédelmi feltételekkel, úgynevezett kezelői szerződést kötünk partnereinkkel. Döntően helyi lakosokkal, hiszen az itteniek megélhetését tartjuk szem előtt. Hasznosítástól és célprogramtól függően a kötöttségekkel járó kezelésért hektáronként 20 és 80 ezer forint támogatást kapnak a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól.

Ezen a tájon 2002-től számítva már két környezetgazdálkodási cikluson vannak túl. A helybeliek fokozatosan rájöttek arra, hogy s mint lehet boldogulni a természetvédelemnek alárendelt gazdálkodásért kapott támogatás segítségével. Így aztán nekik is megnőtt az étvágyuk az állami földek iránt. Több fordulóban is egyezkedett a BNPI a helyi gazdákkal, míg végre kialakult, kinek mennyi védett terület bérleti lehetősége jut. Tiszadorogma lakóinak nevében mégis úgy nyilatkozott a polgármester asszony, hogy a gazdálkodni akaró helybéli fiataloknak nem jut föld. A Gabona-4 Kft. Poroszlóról éppen a dorogmai határban jegyzett közel 300 hektár BNPI területet.

– Mi vagyunk az idegenek, a sokat emlegetett külsők – mondta Varga István, a társaság egyik tulajdonosa. – Növénytermesztéssel kezdtünk 2004-ben, aztán vettünk itt egy majort, és hatvanmillió forintért szürke marhákat, racka birkákat meg lovakat. Karámban nem tarthatjuk őket, legelő kell nekik.
Duska József igazgató arról tájékoztatott, hogy a kft. eredetileg majd’ háromszorosát igényelte a végül szerződésbe foglalt gyepterületnek. De megfelelt a feltételeknek, így nem hagyhatták ki a sorból.

– Ki emlékszik ma már a földek megvásárlásakor tett ígéretekre? – kérdezi keserű szájízzel Lakatos Elek, a Tiszabábolnai Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke. – Mi minden pénzt visszaforgattunk földjeinkbe, rendben tartjuk a területeket, több mint 340 szarvasmarhánk van. Foglalkoztatunk 37 embert, habár kevesebb is elég lenne. De mit csináljanak, hová menjenek dolgozni? Úgy érzem, a felsoroltakat nem méltányolta kellően a nemzeti park.
A BNPI igazgatója megerősítette: a tiszabábolnai szövetkezet mintaszerűen használja a tőlük bérelt területeket, de velük sem tehettek kivételt. A korábbi 1460 hektár helyett 1800-at igényeltek, s végül 1600 hektárban állapodtak meg, ami a legnagyobb bérlemény a térségben.