Kína felé csordogálna a tokaji

Kiss István szakértelme nyilvánvaló, hiszen a 34 éves tarcali férfinak a felmenői is borászok voltak. Az új vezető menedzseri szemléletről, marketingről, a szőlőtermesztőkkel kialakított szoros kapcsolatról, új technológiákról, s természetesen piacépítésről beszélt.

– Az oroszoknál annyi az előnyünk – mondta –, hogy a rendszerváltás ugyan szinte lenullázta ezt a „bombabiztos vevőt”, de él még az a fogyasztói réteg, mely nem felejtette el a jó tokajit. Kemény verseny lesz, hiszen a mi boraink egészen mások, mint az ott is elterjedt argentinok, ausztrálok, meg chileiek. Arról nem is szólva, hogy a tokajinak ma már két arca van: az ünnepi és a hétköznapi. Az ünnepek aszúja különleges, a mindennapok borai pedig frissek és üdék, megfelelnek az új kívánalmaknak, hála az előző vezetés beruházásainak. Hiszen a „királyok bora, borok királya” titulus ma már kevés a megélhetéshez. Tehát „nyitni kék” – folytatja okfejtését Kiss István –, régi és új borokkal egyaránt az új piacok felé. Nem csak Oroszországba, hanem például Kínába is. Az uniós piac, mint tudjuk, beszűkült. A Tokaj Kereskedőház évente mintegy 7 millió palackot értékesít, zömét belföldön, a többi exportra megy.