Kinek jó a GMO?

A GMO-k olyan, genetikailag módosított élőlények, melyekbe más fajokból származó génállományt ültettek be – vagyis oly módon változtatták meg az adott faj DNS-ét, amely a természetben soha nem fordult volna elő. A géntudomány mezőgazdasági hasznosítása iránt nagy reményeket táplált az emberiség: nagyobb terméshozamú, ellenállóbb, szárazságtűrő fajok hozhatók létre, amelyekkel választ adhatunk a túlnépesedés és a klímaváltozás okozta élelmiszer-ellátási problémákra. Ráadásul mindezt fenntartható módon, a művelésbe vont területek növelése nélkül, kevesebb vegyszerrel. Csakhogy az első GMO haszonnövény megszületése óta eltelt jó másfél évtized alatt csak mérgeknek ellenálló és mérgeket termelő csodanövények születtek a laboratóriumokban. A génmódosított növények 81 százaléka ellenáll a totális gyomirtóknak, maradék részük pedig maga termel rovarölő szert.

Úgy tűnik, a fogyasztók egyelőre nem sokat köszönhetnek a biotechnológia varázspálcájának. A kártevők elleni mérgeket termelő növények többszörös mennyiségű rovarölőt tartalmaznak, mint csupán permetezett társaik. A „gyomirtóbarát” GMO fajokat pedig évente többször is permetezhetik glifozát alapú gyomirtóval. Charles Benbrook agronómus 1998-ban az USA hat államában vizsgálta meg a gyomirtó szerek használatának alakulását, és megállapította, hogy a génmódosított szója termeléséhez 30%-kal több gyomirtót használtak, mint a hagyományos ültetvényekhez. Mindez nem is olyan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a génsebészet úttörői többnyire a növényvédő szereket is gyártó óriáscégek: a Monsanto, a Bayer és a Syngenta.

De nem csak a növekvő peszticid-igény miatt főhet GMO-t termelő gazdák feje. Egy, a Nebraskai Egyetemen végzett kutatás szerint a szója terméshozama legalább 5%-kal csökkent a génmódosítás következtében. A termelők egy része pedig arra panaszkodik, hogy a megváltoztatott génállományú növények kevésbé ellenállóak a kórokozókkal szemben, mint a hagyományos fajták. Mindemellett a gazdáknak szabadalmi jogdíjat kell fizetni a vetőmaggyártóknak, miután – példátlan módon – az amerikai hatóságok engedélyezték élőlények levédését. A gyártóval kötött szabadalom-felhasználási szerződés részeként tilos a magokat újra elültetni. Pedig a génmódosított növények terjednek – ha kell, ha nem.

Tömöri Balázs, a Greenpeace Magyarország kampányfelelőse szerint a természetes beporzás miatt a módosított génállomány bekerül a hagyományos növényekbe is, ezzel a génmódosított növények kiszorítják az őshonos fajtákat. További gond, hogy az egyféle vegyszerre ellenálló GMO-k miatt hamar kialakulhat a rezisztencia, az így létrejövő szupergyomok és szuperkártevők ellen pedig mind nagyobb dózisú vegyszerekkel kell felvenni a harcot. A környezetvédő szerint ez ördögi kör, ami végül teljesen kiszolgáltatja a gazdákat a növényvédő szerek gyártóinak.

A génmódosított növények fogyasztásának egészségügyi hatásai körül is sok a kérdőjel – mutat rá Marie-Monique Robin „Monsanto szerint a világ” című könyvében. A biotechnológia lehetőségeitől elbűvölt amerikai politika meglehetősen puha szabályozást alkotott, arra hivatkozva, hogy a GMO-k „lényegileg azonosak” a nem manipulált fajokkal. Ezt azonban többen kétségbe vonják. Ian Pryme, a norvégiai Bergeni Egyetem professzora szerint a Monsanto-nak (az egyik legnagyobb GMO gyártó) a génmódosított növények egészségügyi ártalmatlanságát bizonyító tanulmánya tudományosan nem állja meg a helyét. A hatóságokhoz benyújtott dokumentumokban a patkánykísérletek kapcsán például ez olvasható: „A májak a sötétbarna színen kívül normálisnak tűnnek”, s „úgy ítéljük meg, hogy ez a szín nincs kapcsolatban a génmódosítással.” A tanulmány szerint a máj, a herék és a vesék normálistól eltérő súlya sem a génmódosítás következménye, ezért „bizonyos megbízhatósággal” megállapították, hogy nem lépett fel jelentős változás a génmódosított élelmiszerek fogyasztásának hatására.

Bár az amerikai hatóságok zöld utat adtak a GMO-knak, a fogyasztók egyelőre, úgy tűnik, nem akarnak kísérleti nyulak lenni. Az EU felmérése szerint az uniós polgárok 71%-a nem szeretne génmódosított élelmiszereket fogyasztani. Az USA ezért csak nyomott áron tudja ezeket termékeket Európába exportálni. Nem csoda, hogy az amerikai lobbi mindent megtesz azért, hogy a GMO-kat Európában is meghonosítsa, s ezzel megszüntesse az amerikai mezőgazdaság versenyhátrányát.

Vajon meddig állhatunk ellen az amerikai nyomásnak? A Szabad Föld ma megjelent számában a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium illetékesével a hazai GMO helyzetet elemezzük. Azt is megkérdeztük, hogy igaz-e a pletyka, miszerint a GMO csodájában bízva csempészik be hazánkba a genetikailag módosított vetőmagokat?