Méheket a városba!

A nagyvárosi méhtartásnak hagyományai vannak New Yorkban, alkalmi méhészek már régóta tartanak kaptárakat magasba nyúló házaik tetején. Ezt azonban eddig illegálisan tették: korábban a város arra hivatkozva tiltotta meg a méhtartást, hogy az állatok veszélyesek lehetnek a városlakókra. Néhány gerillaméhész a tilalom után is folytatta tevékenységét, majd a nagyvárosi kerteket fenntartókkal közös kampányba kezdtek. Az engedélyezést az után sikerült elérni, hogy kutatásokkal bizonyították be: az Apis mellifera, vagyis háziméh nem veszélyes a lakókra. A méhészkedni vágyóknak mostantól be kell jelenteni a kihelyezett kaptárakat, de engedélyre nincs szükségük. New York vezetése a biztonság kedvéért fontosnak tartotta közölni az új szabály miatt aggódókkal, hogy a méhek nem azonosak a darazsakkal, az emberi élelmiszer hidegen hagyja őket, így nem kell attól félni, hogy az állatok miatt élvezhetetlenné válnak a parkokba szervezett piknikek.

Hazánkban az 15/1969. (XI. 6.) MÉM rendelet szabályozza a méhtartást, eszerint háztömbök területén tilos a méhészkedés, a többlakásos lakóházak udvarán és kertjében felállított méhészethez pedig valamennyi lakó beleegyezése szükséges. A törvény nem szól a háztetőkről, de erre talán nincs is szükség, hisz a szigorú szabályok szinte kizárják, hogy nálunk is tömegesen kezdjenek el kaptárokat felállítani a nagyvárosokban - amit talán nem is bánnak annyira azok, akiknek az ilyen méhészetek szomszédságban kellene élniük. Pedig, mint azt most már tudjuk a New York-iaktól, a méhek nem veszélyesek ránk nézve, a belvárosi szomszédtól termelői mézet vásárolni pedig remek lehetőség. Kérdés persze, hogy városi kertészetek hiányában a magyar nagyvárosokban miféle, s mennyire szennyezett virágokból gyűjtenék össze a nektárt a méhek.