Spórolj 200 ezret: zuhanyozz!

A víznek nincs szinonimája. Sehol egy rokon értelmű szó. Mi sem mutatja jobban a fontosságát, s azt, hogy semmivel sem lehet helyettesíteni. Az, hogy a Földről egyre fogy, miközben mind nagyobb népesség szeretne hozzájutni, katasztrófákat jelez előre. Ezért tartják meg már lassan 20 éve minden március 22-én a víz világnapját. Magyarországon gyakran nem értjük, miért is van erre szükség, hiszen mi nagyon jól állunk: felszín alatti vízkészleteink adják a vezetékes ivóvíz 90 százalékát, s megtehetjük, hogy fejenként 110 liter vizet használjunk naponta, miközben Afrikában az átlag is kevesebb 20 liternél. Ez jelentené a minimális szükségletet - de vannak olyan területek, ahol időnként a napi 1-2 liter víznek is örülni kell. Hogy ez mennyire kevés, ahhoz összehasonlításképp talán elég annyit mondani: egy WC-öblítéskor 11-26 liter tiszta víz zúdul a lefolyóba. Fürdéskor 75 és 200 liter közti, mosáskor 40 és 100 liter közti vizet használunk el. Egy mosogatógépes mosogatáshoz kell körülbelül annyi víz, amennyiből Afrikában egy napig él valaki - ha folyó vízzel mosogatunk, akkor már kétnapi afrikai vizet használunk.

Persze attól, hogy mi visszafogjuk a vízfogyasztás, nem lesz jobb Afrikának - mondhatjuk, félig jogosan. Azért csak félig, mert a vízkészlet nem országhatárokhoz kötött, ha nálunk csökken, máshol is csökken, a felszíni és felszín alatti vizek is egymást táplálják, bonyolult hálózatot alkotva, ami az egész földfelszínt lefedi. A világon ma 7 milliárdan élnek, ebből 1,2 milliárdan nem jutnak egészséges ivóvízhez, s erről bizony elsősorban nem ők maguk tehetnek. Ráadásul nem csak a más földrészeken élők iránti szolidaritásból, de a számlák miatt is ajánlott óvatosan bánni a vízzel: egy csöpögő csap például 40 és 120 liter közti többletet okozhat a fogyasztásban egyetlen nap alatt. A megdöbbentő számokra a Borsodi Sörgyár sajtóközleménye hívta fel a figyelmünket - a sörhöz tiszta, minőségi víz kell, így ők kénytelenek odafigyelni arra, hogy bánnak az erőforrással.

A Borsodinál pontos vízhasználati célokat fogalmaztak meg az egyes osztályoknak, így mindenki köteles odafigyelni, mennyit hagy elfolyni. Folyamatos mérésekkel ellenőrzik, hogy mennyi víz fogy, s igyekeznek újrahasznosítani a lehető legtöbbet - például a palackmosó vizet a rekeszek tisztítására. Ezek a lépések nem csak a nagyüzemi termelésben valósíthatók meg, de a háztartások is tanulhatnak belőlük: a víz-újrafelhasználás például otthon is működik. Használt fürdővízzel is lehet WC-t öblíteni, esővízzel virágot öntözni vagy a krumpli főzővizéből készíteni a levest. Sokszor hallottuk már, hogy fürdés helyett, amikor csak lehet, zuhanyozzunk - ha minden nap így teszünk, a Borsoditól kölcsönzött adatok szerint évi 32 ezer forintot spórolhatunk a víz-, s akár 150 ezret a villanyszámlán. Néhány kisebb-nagyobb beruházás, így az energiatakarékos mosógép vásárlása, a WC-tartály cseréje, a csapok megjavíttatása is segít visszafogni a vízhasználatot - ha nem is Afrikáért, legalább azért, hogy saját házunkban tíz év múlva is folyjon víz a csapból. A tőlünk csak egy ugrásnyira lévő Szerbiában, Montenegróban nyaranta már többször is előfordult vízhiány - nem elképzelhetetlen, hogy mi leszünk a következők.