Alkotmánybírósághoz fordulna a kamara

A Kormány és az Országgyűlés őszi jogalkotási programjából a MA Elnöksége tudomást szerzett arról, hogy a félév során az agrárkamarákat érintő törvény kerül előkészítésre, amelynek célja az agráriumnak a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény hatálya alóli kivétele, a kamara szervezeti felépítésének, működésének és fegyelmi rendjének meghatározása.

A MA és a területi kamarák nem kaptak információt a tervezett intézkedés politikai, vagy szakmai indokairól, illetve a szabályozás főbb elveiről. Ennek ellenére az Elnökség létrehozott egy bizottságot az új szabályozás során a jelenlegi kamarai tagság véleménye szerint figyelembe veendő elvek kidolgozására.

A várt szabályozás helyett november közepén önálló képviselői indítvány került benyújtásra „Az agrárkamarai rendszer új szervezeti és működési feltételei kialakításának elősegítésével összefüggő egyes kérdésekről” címmel.

A tervezet tárgyalása során – amelyet már az Országgyűlés elfogadott - a MA Elnöksége az egyes rendelkezéseket abból a szempontból vizsgálta, hogy azok megfelelnek-e a hatályos törvényi rendelkezéseknek, illetve szolgálják-e a tagság érdekeit.

A fentiek szerint kialakított állásfoglalását az alábbiak szerint teszi közzé:

A gazdasági kamarák az Alkotmányban biztosított egyesületi jog figyelembevételével megalkotott törvényi rendelkezések alapján köztestületként jöttek létre.

A Polgári törvénykönyv szerint

1. „A köztestület önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, amelynek létrehozását törvény rendeli el. A köztestület a tagságához, illetőleg a tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el. A köztestület jogi személy.

2. Köztestület különösen a Magyar Tudományos Akadémia, a gazdasági, illetve a szakmai kamara.”

3. Törvény meghatározhat olyan közfeladatot, amelyet a köztestület köteles ellátni. A köztestület a közfeladat ellátásához szükséges – törvényben meghatározott – jogosítványokkal rendelkezik, és ezeket önigazgatása útján érvényesíti.”

A gazdasági kamarákról szóló törvény szerint kereskedelmi és iparkamarákat, valamint agrárkamarákat kell alakítani.

A tervezettel kapcsolatos első észrevétele az Elnökségnek, hogy az egységes törvény módosítása nélkül csak az agrárkamarákra vonatkozó, külön törvény megalkotása jogalkotási szempontból legalább is aggályos.

Elfogadhatatlanok a törvény azon rendelkezései, amelyek a törvényesen megválasztott testületi szervek és tisztségviselők döntési és képviseleti jogát egy az agrárpolitikáért felelős miniszter által megbízott kamarai biztos ellenőrzése alá rendeli, aki a kötelezettségvállalással, valamint képviseletével kapcsolatos ügyekben a képviseleti jogot magához vonhatja.

Ez az intézkedés sérti a jogi személyiség, önkormányzatiság, a képviseleti joggal kapcsolatos hatályos törvényi rendelkezéseket.

Ugyancsak törvénysértő azon rendelkezés, amely szerint a kamarai biztos „az agrárkamara részére feladatot határozhat meg”. Erre közfeladat vonatkozásában csak törvényi rendelkezéssel kerülhet sor, egyéb feladatot pedig a tagság határozhat meg alapszabályban, vagy küldöttgyűlési határozattal.

A kamarák felett a törvényességi felügyeletet az ügyészség látja el. Ilyen ellenőrzésre szinte minden területi agrárkamaránál sor került. Ezek az ellenőrzések olyan kirívó problémákat nem találtak, amelyek a működés törvényes rendjébe való fentiek szerinti beavatkozást indokolná.

Az Elnökség a kamarai biztos agrárkamarák gazdálkodását célszerűségi és eredményességi szempontból történő ellenőrzési jogosultságát sem tudja elfogadni.

A kamarák gazdálkodását a törvényi rendelkezések szerint saját Ellenőrzési Bizottsága folyamatosan ellenőrzi és törvényileg biztosított az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogköre is.

A közbeszerzési pályázaton elnyert feladatok finanszírozására kapott források előírás szerinti felhasználásáról a megállapodások szerint történtek az elszámolások.

Ez vonatkozik a pályázaton elnyert feladatokkal kapcsolatos forrásokra is. A kormányzati szervek ellenőrzése ezen területeken folyamatos volt, a felhasználást rendben lévőnek találták, lényeges kifogás nem merült fel.

A működési költségek egyébként a feladatokhoz kapcsolódó pénzeszközöket fel is emésztették.

Az agrárkamaráknál meglévő – a sajtóhírekben szereplő összegeknél lényegesen kisebb – tartalék vagyon az önkéntes tagok tagdíjából, illetve a kamarák által nyújtott egyéb szolgáltatásokért befolyt díjakból származik.

Az ezen vagyon feletti rendelkezés felügyelet alá vonása lényegében államosítás, és sérti az Alkotmány tulajdonhoz való joggal kapcsolatos rendelkezését.

Összegezve a Magyar Agrárkamara Elnöksége – annak ellenére, hogy az agrárkamarákra vonatkozó külön törvény megalkotásának indokait nem ismeri – az új szervezeti és működési feltételeket meghatározó törvény előkészítésében, végrehajtásában, a jogutódlás törvényes biztosításában résztvevő, ezzel kapcsolatos jogosítványokkal rendelkező kamarai biztos kinevezését el tudja fogadni.

Ilyen vonatkozásban mind a Magyar Agrárkamara, mind a területi agrárkamarák készek a kamarai biztossal messzemenően együttműködni.

A Magyar Agrárkamara Elnöksége a törvény elfogadott szövegének ismeretében fontolóra veszi, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljon.