Magyar lett a szumó világbajnok!

Líbor Dezső és párja, Makai Erika aligha kaphatott volna szebb ajándékot a sporttól, mint amilyen most kerül a karácsonyfájuk alá. Dezső a varsói szumó-vi­lág­baj­nokságon aranyérmes, párja, Erika ezüstérmes lett. A férfi mezőny küzdőterén a szolnoki fiatalember a maga 215 kilójával nem számít feltűnő jelenségnek, igaz, nem is a legcingárabbak közül való. Akkor viszont óvatosan ellépnek előle a vásárlók, amikor biztonsági őrként végigdübörög az egyik hipermarket folyosóján.

Líbor Dezső birkózóként kezdte, kilencedik volt a junior világbajnokságon, a felnőttek között, pedig Gombos Zsolt mögött, második emberként tartották számon. Aztán amikor levitték a felső súlyhatárt 120 kilóra, oda már nem tudott lefogyni. Ekkor jött a szumó. Oszakában második helyen végzett a király kategóriában, majd néhány harmadik helyezés után kapta megérdemelten a világbajnoki címet. Erikát szinte a szél fújta be ebbe a sportágba. Szolnokon, 2004-ben az Európa-bajnokságon szerezte az első érmét, akkor még csapatban. Ám kezdő volt a szumó világában, így az a helyezés kedvcsinálónak nem volt rossz. Most viszont tizenhét amazon közül lett ezüstérmes egyéniben. Érthető, hogy ez a medál csillog eddig a legszebben.

A fiatalasszony a maga 135 kilójával olyan sportos alkat, hogy manöken lehetne a teltebb hölgyek ruhabemutatóján. És hogyan ismerkedett meg Dezsővel? A frissen elvált fiatalasszony a rákóczifalvi diszkóban keresett vigasztalódást és társat. Itt találkoztak össze, ám Erika 75 kilósan nem repült egyből a férfi karjaiba.

– Sokat kellett talpalnia utánam! – mondja ma már mosolyogva. És Dezső nem is tagadja, hogy az akkori 150 kilójával többször sétált el párja háza előtt. Aztán már együtt voltak, amikor Erika négyéves gyerekének megzabolázhatatlan mozgásigénye miatt lekísérték Dezsőt a birkózócsarnokba, ahol a faltól falig, puha szőnyegen a srác kitombolhatta magát. Közben a társak Erikát kezdték győzködni, ugyan próbálja már ki az erejét a hölgyek társaságában. És ő kipróbálta, de nem bánta meg.

Líbor Dezső „szabadidejében” gazdálkodik is. A családdal, édesapjával és a rokonsággal együtt közel száz hektárral birkóznak meg. Az idei esztendő nem volt valami csodás, így az edzésre is, ahol találkoztunk, éppen a határból érkezett. Jó hírei nincsenek, sár, belvíz, hó nehezíti a munkákat. De hát a paraszti élet már csak ilyen… Az idei esztendőben kasszát készítettek, és a tiszta hasznuk a sok gyürkőzés ellenére talán hárommillió forint lesz. Még szerencse, hogy kukoricából jó lett a termés, ráadásul kevés is forgott a piacon, így hát szépen fizetnek érte.

A férfi méri a súlyát, most úgy látja, hogy fogyott: jó, ha 210 kilót mutat a mérleg. Hiába dolgozik sokat a határban, ha az edzésmunkából visszavesz, az izmok látják menten a kárát. Edzőjük, Tóth János a birkózósportból érkezett, azt mondja, Magyarországon nincs szumótréner, ezért talán megérné egy japán szakember szerződtetése. Az ő fia egyedüli magyarként Japánban készül a profi életre: 190 centis alkatát kell izommal megpakolni, ha vinni akarja valamire.

Közben a Líbor családdal az étkezésről is szót ejtettünk. Vajon mennyi fogy húsból, ha nekilátnak? Mértéktartó a válasz: – No, csak úgy, arányosan… Bármennyire is visszafogottak, valahogy nem éreztem késztetést arra, hogy meghívjam őket karácsonyi ebédre…