Nyomkövetőt minden disznóra?

Békeidőben szinte példa nélküli az a hanyatlás, ami a magyar sertésállományban végbement a rendszerváltás óta. Az elmúlt húsz évben 8-9 millióról 3 millióra csökkent az állatok száma a magyar gazdaságokban, és további csökkenés várható. Miközben valamikor virágzott a sertéspiacunk, most jóval nagyobbak a szükségleteink a rendelkezésre álló állománynál, ezért nagy mennyiségű importra szorulunk. Hazánk egész Európából hoz be élő vagy félsertéseket, csontozott sertéshúst, de legnagyobb beszállítóinkká az elmúlt években Lengyelország, Németország, Hollandia és Dánia váltak.

Erről a folyamatról Antal Gáborral, a Vágóállat és Hús Terméktanács alelnökével beszélgetett az Agrárszektor munkatársa. A szakember elmondta, hogy a hanyatlás a rendszerváltás óta folyamatos, és az uniós csatlakozás újabb lökést adott neki. Ennek azonban nagyon bonyolult és összetett okai vannak, és csak az egyik az a sokat emlegetett probléma, hogy az uniós támogatási szerkezet nem kedvez a hazai gazdaságoknak. Az Európai Unióban ugyanis inkább a növénytermesztőket támogatják, de, míg más országokban az állattartói hiány gazdaságon belül fedezhető a növénytermelői többlettel, nálunk több, vagy legalábbis több volt a csak állattartásra szakosodott gazdaság, ahol a veszteséget semmi nem kompenzálja.

Antal Gábor szerint a támogatási rendszer olyan adottság, amin nem változtathatunk, van ugyanakkor egy olyan intézkedés, ami segíthetne a sertéságazatnak: a belső piac szabályozására termékpálya-követést kellene létrehozni. A szakember szerint a termelők és feldolgozók ma nem érik el a hazai fogyasztókat a hazai termékkel, és ezen nagyban javíthatna, ha fel tudnánk térképezni a hús útját. Arról nem is beszélve, hogy ezzel visszaszorítható volna a rendkívül magas, 30-40 százalékos feketekereskedelem.