Kódolt tojások

Könnyű belezavarodni az európai uniós szabvány szerinti, kódolt tojáskínálatba annak, aki még a baromfiudvarból összeszedett példányokon nőtt fel. A tojásokat már nem csak méret szerint lehet megkülönböztetni, de az alapján is, hogy melyik országból, milyen tartásból származnak, sőt, olykor még héjszín szerinti válogatásban is kapni tízes csomagokat. A legjobb döntésnek elsőre talán az tűnik, ha a legolcsóbb csomagot vesszük le a polcról, pedig érdekes lehet benézni a számok és betűk mögé - sok mindent elmondanak arról, hogy mit készülünk éppen megenni.

A legtöbb tudnivalót a tojások héjára nyomott, piros kódsor szolgáltatja. Ezt a jelölést 2004-ben vezette be az Európai Unió azzal a céllal, hogy segítsen beazonosítani a tojásokat. A kód egy számmal kezdődik és két betűvel, majd újabb jelölésekkel folytatódik. Ebből tudhatjuk meg, hogy tojásunk melyik országból, telepről, termelőtől, illetve milyen tartásból származik. A vásárlóknak általában ez utóbbi információ a legfontosabb, így érdemes rögtön a kódsor első számjegyével kezdeni a vizsgálódást.

A szabályok szerint azok a tojások, amikre 3-as számmal kezdődő kódot nyomtattak, ketreces tartásból származnak. Ez a leggyakoribb tartásmód, ám meglehetősen állatellenes. A tojókat kis méretű ketrecekben tartják, ahol alig tudnak mozogni, vagy természetes ösztöneik szerint élni. Nincs lehetőségük fészket rakni, porfürdőzni, csapkodni a szárnyaikkal, és az állandó mesterséges fény miatt nyugodtan aludni sem tudnak. Ezek a körülmények sok stresszt okoznak az állatoknak, ami a tojásaikban is nyomot hagy. Így, bár ez a legolcsóbb megoldás, nem biztos, hogy a legegészségesebb is - olyannyira, hogy 2012-ben az Európai Unióban be is tiltják ezt a tartásmódot. Helyette lehetőség lesz azonban az alternatív ketreces tartásra, ami nem sokban javítja a tyúkok helyzetét.

A 2-es kódú tojások úgynevezett mélyalmos vagy istállós tartásból származnak. Az így nevelt csirkék általában egy istálló-szerű térben élnek, ahol egy kicsit több a mozgásterük, kapnak ülőrudat, tudnak porfürdőzni, sőt, a helyszín kialakításától függően akár természetes fényből is jut nekik. Ez a tartásmód még mindig nem ideális az állatoknak, de sokkal jobb, mint a ketreces tartás, és ez ismét csak visszaköszön a tojásaikban is, amik így szinte biztosan egészségesebbek, mint 3-as kódú társaik.

1-es kódú tojással nagyon ritkán találkozni: ez jelöli a szabad tartást. Az ilyen tojásokat olyan tyúkok tojták, amiknek nagy szabad tere, fészke van, kimehetnek a szabadba, kapirgálhatnak a fűben. Mivel ez a tartásmód egyáltalán nem olcsó, a tojások ára is ennek megfelelően alakul. A következő szint pedig a 0-s kódú biotojás, ami ökológiai tartásból származik, és a felmerülő költségek miatt általában meglehetősen drága.

A kódsor első számjegyéről tehát már mindent tudunk. A következő két betű a származási ország kódja. Magyar tojások esetén ez a HU jelzés, míg a brit tojásokat például UK, a spanyolokat ES jelöli, és így tovább. Az ez után következő számok a baromfitelep és a termelő kódjai, számunkra tehát meglehetősen kevés információval szolgálnak.

A kódon kívül persze más megkülönböztetők is szolgálnak a tojások közti döntés megkönnyítésére. Szintén európai uniós szabály rögzíti például azt, hogy hogy jelölhető a méret a csomagoláson. A legkisebbek, mint a ruháknál is, az S méretű tojások, amik legfeljebb 53 grammot nyomnak. Az 53 és 63 gramm közti tojások M méretűek. Az átlagnál nagyobb, 63-73 gramm közti példányokat L, a legnagyobb, 73 gramm felettieket XL betűkkel jelölik.

És akkor persze még nem említettük azt a számtalan egyéb megnevezést és jelölést, ami felbukkanhat a tojások csomagolásán. Nincs szabályozva például a „farmtojás” jelző, ami mögött akár 3-as kódú tojások is megbújhatnak. Az efféle hangzatos nevek, a csomagoláson feltüntetett kapirgáló tyúkok vagy zöld mező tehát nem adnak valódi információt a származási helyről - aki tudni szeretné, hogy mit eszik, annak mindenképpen a fent leírt kódokhoz érdemes fordulnia. Jó böngészést hozzá!