Betontehén a pillanattalajon

Tavacskák jelzik a Püspökladányból vezető út mentén, hogy bizony, itt még várni kell a tavaszi munkákkal.
– Nagyon nehéz gazdálkodni az igen kötött, szikesedésre hajlamos réti agyagon – mondta Bartha Ferenc főagronómus. – Ezeken a „pillanat” talajokon – a művelésre sokszor csak néhány nap alkalmas ősszel és tavasszal – meg kell küzdeni az eredményekért, nem úgy, mint a löszháton, ahol, ha valaki nem felejt el vetni, jó termést takaríthat be. A tavalyi évünk növénytermesztése veszteséges lett, nem is emlékszem ilyen rossz évre. Az általunk művelt 2800 hektárból még most is 400-at víz borít, van, ahol még a halak is megjelentek. Megtudom, hogy tulajdonképpen árvíz volt itt, aminek oka: a térség három élővizű folyója és csatornája, az Alsó- és Felső-Óberettyó, illetve a Berekéri-csatorna annyira gondozatlan, hogy nem tudja elvezetni a felesleges vizet. Már legalább negyven éve nem történt normális kotrás, ezért a névleges vízszállító képességüknek csupán az egyötödére lehet számítani. A gazdaság vezetői hiába szóltak a víztársulásoknak, azt válaszolták, nincs rá pénz. A környék termelőivel közösen már Fazekas Sándor miniszter segítségét is kérték, de idáig nem történt semmi intézkedés.

A vetetlen terület már tavaly meghaladta a 300 hektárt a tavasztól sújtó belvíz miatt, és az idei évet sem tudták megalapozni. Csupán 568 hektár búzát, 60 hektár őszi árpát és 50 hektár pannon bükkönyt tudtak elvetni, azokat is a meliorációban – vízrendezésben – részesített területen. Több mint 800 hektárjuk szántatlan maradt, abból százat már meg tudtak művelni április elsejéig. A vetésszerkezetet pedig át kell alakítani, amihez hozzászoktak már, amióta bezárt a Kabai Cukorgyár. A cukorrépa volt a fő növényük, ez biztosította a legnagyobb foglalkoztatást, s adta a legnagyobb hektáronkénti jövedelmet.
– Utána alternatív növényekkel próbálkoztunk: volt fűszerköményünk, édesköményünk, ánizsunk, korianderünk, szudáni füvünk – sorolja a főagronómus. – De beláttuk, hogy ezek nem bírják a szélsőséges időjárási körülményeket, ezért termesztésükkel felhagytunk. Jobbára maradtak a hagyományos kultúrák, de azokat igen változatos formában csináljuk.

Napraforgóból például termelnek olajtermelésre, étkezési célra és madáreleségnek. A termést igyekeznek minél jobban feldolgozva eladni, méghozzá külföldi vevőknek, kiiktatva a kereskedői láncszemet. Kukoricát négyféle hasznosításra termelnek. Először is van az árukukorica, hiszen saját takarmánykeverő üzemmel is rendelkeznek. Fontos a silókukorica is, mert korszerű szarvasmarhatelepükön 650 holstein-fríz tehénről és szaporulatáról kell gondoskodni. Az egy tehénre jutó éves tejtermelés kiemelkedő: meghaladja a tízezer litert. Silókukorica esetében a fajtát úgy választják meg, hogy melyik alkalmasabb a szarvasmarha-állomány takarmányozására vagy éppen a betontehénnek, vagyis a biogázüzemnek. A biogázüzemben egyébként a szarvasmarhatrágyából és zöld növényekből állítanak elő elektromos áramot, amit értékesítenek. Harmadik variáció a csemegekukorica, negyedik pedig a vetőmag. Ezenkívül termesztenek szemes cirokot madáreleségnek, a bükkönyvetőmag török piacra kerül, és van lucernájuk is, amiből nemcsak takarmányt készítenek, hanem magot is fognak.

– A gazdaság részt vesz az agrárkörnyezet-gazdálkodási programban, amely nagy kötöttségekkel jár. Nem mindegy, milyen növényvédő szert használunk, milyen a tápanyag-utánpótlás, ötévente mély lazítást kell végezni, fontos a zöldtrágyázás, gazdálkodási napló vezetése, a talajvizsgálat, gyepen a tisztító kaszálás, a telekhatárokat karókkal kell megjelölni, amiket sokszor ellopnak. Mindezek miatt a támogatás teljes egészében elmegy a pluszfeladatok teljesítésére. De tesszük ezt öntudatosan is, a zöldebb mezőgazdaság, a jövő nemzedéke érdekében – jegyzi meg Bartha Ferenc.