Mit diktál a környezeted?

A második világháborút követő vegyipari forradalom idején a károsítók teljes kipusztítását célozta meg a (hagyományos) kémiai növényvédelem. Hamar kiderült: a kipermetezett hatalmas vegyszertömeg gyakran súlyosan károsította az ember és a környezet egészségét, ám a kártétel nem csökkent, mert sok károsító hozzászokott a gyakran használt vegyi anyagokhoz.

Az integrált növényvédelem gondolatát már 1959-ben megfogalmazta a Nemzetközi Biológiai Védekezési Szervezet (IOBC) munkacsoportja. A védekezési mód alapja az önmérséklet, kevesebb természetidegen anyag használata, továbbá a károsítók elleni védekezés összehangolása a természetes ellenségek védelmével. Az integrált védelem lényege, hogy a termesztést kell a környezethez igazítani, nem pedig fordítva. Így már a cél sem a károsítók teljes kiirtása, hanem csak a gazdasági kár megakadályozása. A védelem eszközei között az agrotechnikai módszerek állnak az első helyen, így az igényes talajművelés, tápanyag-utánpótlás (amelyben növekvő szerepe van a szerves trágyának), a termőhelybe illő fajta választása, a metszés és a zöldmunkák szakszerű elvégzése. További fontos eszköz a biológiai módszerek bevetése, a természetes ellenségek betelepítése, elszaporítása, a károsítókon élősködő szervezetek (köztük különböző vírus-, baktérium- és gombakészítmények) fölhasználása, valamint a rezisztens fajták nemesítése. És csak ezek után következik a vegyszeres védelem, mégpedig kíméletes szerekkel, a helyi megfigyelésekre, előrejelzésekre és szaktanácsadásra alapozva.

Hazánk agrárkormányzata az iparszerű mezőgazdasági termelés bűvöletében nem sokat adott az integrált védelemre egészen az 1980-as évekig. Akkortól az erősödő zöldmozgalmak (biokertészek) hatására teret kapott a szakmai vezetésben is. Egyre fontosabbá váltak a korábbi kutatási eredmények, így például Jermy Tibor megfigyelései, aki kiderítette, hogy még az évi 14-16 permetezéssel „védett” almáskertekben is 467 rovarfaj él, az átlagosan kezelt gyümölcsösben pedig több mint 1700. Amikor az 1990-es évek elején Magyarország is csatlakozott az IOBC-hez, az integrált növényvédelem kutatása és az eredmények gyakorlati alkalmazása nagy lendületet kapott. Így vált gyakorlattá Balázs Klára korábbi újfehértói vizsgálati eredménye is, aki az almalevél-aknázómoly népességét és természetes ellenségeit megfigyelve megállapította, hogy a kártevőt pusztító parazitáinak rajzása 10-12 napos eltolódással követi a molyét. Ezt tudva – a parazitákat kímélendő – csak az aknázómoly tömeges rajzásakor permetezték az almáskertet. Ennek eredményeként már a második évben érzékelhető volt a természetes ellenségek hatása; csökkent a kártevők száma.

Az integrált növényvédelem bevált eszközei a feromoncsapdák, amelyeket folyamatosan fejlesztenek. A károsító rovarok hímjeinek befogására szolgáló eszközt sikeresen alkalmazzák a kukoricában a gyapottok-bagolylepke, továbbá a ribiszkeszitkár és a vadgeszte¬nye¬levél-aknázómoly ellen is.