A szőlő édes lesz, az árak kérdésesek

Ha minden jól megy, akár a 3 millió hektolitert is elérheti az idei magyar bortermés – nyilatkozta lapunknak Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára. De ha csak 2,5 millió hektó lesz belőle, még azzal is elégedettek lehetünk – tette hozzá. Majd két hónapig még kinn alszik a szőlő, de ha nem köszönt ránk hűvös, csapadékos időszak, teljesülhetnek a szőlősgazdák reményei. Az eső már nem hiányzik, vénasszonyok nyara, azaz napsütéses, szép hosszú ősz lenne a kívánatos, ami nem csak a mennyiséget őrzi meg, de fölhozza a minőséget is.

Egy termés a tőkén, egy a pincében, egy pedig a bankban – ez az ideális állapot egy borász számára. Ehhez képest most sem­mi nincs a pincében, mert a tavalyi, rendkí­vül gyönge termés után minden készlet el­fogyott. (Tegyük hozzá: a bankban sincs semmi, és még jó, ha nem hitel nyomasztja a gazdát.) A főtitkár szerint a tavalyi, rendkívüli időjárás (ami szerencsére százesztendőnként csak egyszer fordul elő) komoly tanulsággal szolgált a borászok számára. Kiderült ugyanis, hogy korszerű technológiával és kiváló szakmai föl­készültséggel még egy ilyen katasztrofális termésű évben is lehet minőséget pro­dukálni.

Persze az idei esztendő sem volt híjával a szélsőséges időjárási megnyilvánulásoknak. Noha a tavaszi fagy az egész országban „odacsípett” az ültetvényeknek, igazán komoly kárt csak a kunsági borvidéken okozott. Gyakoribb volt az idén a szélkár: a zsenge hajtásokat a viharos erejű szelek sok helyütt kitördelték. Kisebb foltokban pusztított a jég is, számottevőbb volt viszont a hirtelen, nagy erővel lezúduló esők pusztító hatása. Az alkalmi áradat elsodorja az ültetvények talaját, meggyengítve a tőkét, és megnehezítve, sőt esetenként lehetetlenné téve a gépi munkát: a sorközművelést, a növényvédelmet.

– Idén is a hungarikumnak számító Csabagyöngyével nyitott a szüreti szezon, amelynek terméséből már kiforrt az idei első újbor – mondta Horváth Csaba. – Ezzel együtt föltűntek a színen a szőlőfelvásárlók is – tette hozzá. A cseh, a szlovák és a román kereskedők elsősorban éppen az ilyen korai, illatos fajtákat veszik, mint amilyen a Csabagyöngye és az Irsai Olivér, amelyekből üde, könnyű borok készíthetők. A fölvásárlók megjelenése és tömeges vásárlása akár terméscsökkentő tényező is lehet, és aligha jó nekünk, ha a bortermést szőlő vagy must formájában viszik ki az országból.

Az árak még kérdésesek, s a következő hetekben alakulnak ki. az az igény, mely szerint megint 100-130 forint legyen egy kiló fehér szőlő, mint a tavalyi hiányos évben, ma nem látszik megalapozottnak. holott szőlésznek, éppen ez lenne az érdeke. A borászok viszont azt mondják, nincs pénztartalékuk, így jó lenne az alapanyagra az idén minél kevesebbet költeni.

Teljesen más szektor a csemegeszőlőé, melyet a főtitkár  szerint méltatlanul elhanyagolunk. Pedig az összes szőlőtermés öt százalékát kitevő csemegeszőlőt sok olyan fajta alkotja, ami méltán veheti föl a versenyt az áruházláncok által importált „takarmányszőlőkkel”, amelyek tetszetős külsejűek ugyan, de ízben, zamatban elmaradnak a mieinktől.Sajnos az sem tesz jót a csemegeszőlő népszerűségének, hogy minden szezon kezdetén tömegével kerül éretlen termés a piacra a termelők, illetve a kereskedők felelőtlenségéből. Akiknek a legjobban kellene tudniuk, hogy a szőlő nem utóérő, így a féléretten leszedett fürtökből soha nem lesz igazán élvezhető gyümölcs. A szőlőt teljes érésben illenék szedni és úgy piacra vinni, amikor már a szőlőbogyó puha, a héj áttetsző, és kialakult a fajtára jellemző aranysárga, zöldessárga, bordópiros vagy kék szín. Az érett csemegeszőlő terméskocsánya barnulni, fásodni kezd, a bogyó leve édes, ragadós, a mag pedig már könnyen elválik a gyümölcshústól.