Vecsési savanyú nyírségi káposztából?

Szegény ember alig élhet fejes káposzta nélkül – írta Lippay János 1664-ben megjelent Posoni kertjében, és már fölemlegette a savanyítást is, mint széles körben elterjedt magyar specialitást. Nincs ez sokkal másként ma sem, mert noha időközben több versenytársa is támadt (mint a kínai kel, a mángold), és volt idő, amikor már a végét jósolták, a fejes káposzta megőrizte népszerűségét, 3-5 ezer hektáron termesztik.
A friss árut nálunk a május–június, illetve a szeptember–november közötti időszakban forgalmazzák. A korai fejes káposztának már megvonták idei mérlegét a termesztők. Mint Ledó Ferenctől, a Dél-alföldi Kertészek Szövetkezetének elnökétől megtudtuk, részben a külkereskedők intelmeire hallgatva tíz százalékkal kevesebbet ültettek az idén a fóliaházakba, mint tavaly. A fejes káposztával jól jártak a termesztők; a termés közel nyolcvan százaléka a skandináv, a balti és német piacokon kelt el, kezdetben a tavalyinál magasabb, később azonos áron.

Az őszi káposztatermés kiváló – legalábbis Vecsés, Alsónémedi, Üllő térségében, azaz a vecsési savanyú káposzta „őshazájában”. Ahol valamikor úgy tartozott egybe termesztés és savanyítás, mint csikós meg a lova. Mára ez kettévált: a savanyítás annyi időt, odafigyelést, marketinget igényel, hogy mellette a termesztés már nem megy. Így aztán a vecsési Halász Ádám is – más zöldségfélék mellett – már csak termeli a káposztát az Üllő határában fekvő nyolchektáros földjén. Lapunk kérdésére elmondta: nagyon jó termésre számít az idén, igaz, nem is sajnálta sem a mű-, sem a szerves trágyát, hatalmas mennyiségeket juttatott ki a földekre. Meg az is igaz, hogy kissé bezavart egy rovar, a tripsz fertőzése is, ami miatt a legfölső leveleket el kell távolítani. Azért még marad belőlük, mert az átlagos fejnagyság 5-6 kilós, de például az Agressor nevű fajtán belül nem ritka a 8-9 kilós fej sem. Mindent összevetve Halász Ádám 130-140 tonnás hektáronként termésre számít, meg arra, hogy legalább harminc forintot kap kilójáért, így 20 forintos önköltség mellett szerény nyereség érhető el.

Ha valaki azt gondolná, hogy a vecsési savanyú káposztához Vecsésen terem meg az alapanyag, az bizony nagyon téved. A távoli Nyírségben terem hozzá a káposzta, legalábbis több vecsési savanyúságkészítő onnan vásárolja föl. Mint például Strohmayer János is, a Stromi Kft. ügyvezetője. Lapunknak elmondta: Vecsésen és környékén ma már elegendő föld sincs, amelyen meg lehetne termelni a „vecsési savanyúság” címen forgalmazott termékek összes szükséges alapanyagát.

Ha a káposzta nem is, a savanyúság azért még vecsési. A településen 15-20 család foglalkozik e finomság előállításával nagyobb vállalkozás formájában. Főként az egykori német telepesek leszármazottai viszik tovább manapság az „ipart”, és nem is rosszul, mert az ízletes savanyú káposztájuk ma is különleges árunak számít és jól eladható.

Kérdésünkre, hogy a vecsési savanyú káposzta miért nem hungarikum, Strohmayer János válasza az volt: éppen azért nem az, mert az alapanyag máshonnan származik, a savanyítási módszer pedig – bármennyire közismert és jellegzetes is – önmagában nem lehet hungarikum.