Agrárkamarák: közös fellépés az uniós agrárpolitika formálásában

A Visegrádi Négyek agrárkamarái 43. alkalommal találkoztak Budapesten, s tartottak ülést másik öt térségbeli országgal. A Magyar Agrárkamara meghívására 2011. november 28-29-én 9 közép-európai ország, a Visegrádi Országok (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) mellett Románia, Észtország, Lettország, Litvánia és Horvátország vett részt a tanácskozáson. A célt sikerült elérni: az agrárkamarai vezetői egyeztették álláspontjaikat az Európai Unió 2014-2020 közötti Közös Agrárpolitikájáról (KAP) és több pontban közös állásfoglalást is tudtak hozni – állapította meg a kétnapos találkozó után Poprády Géza, a Magyar Agrárkamara miniszeri biztosa.

A szakember szerint ez az állásfoglalás deklarációnak tekinthető – 9 pont foglalkozik a KAP I. pillérével, 3 a piaci szabályozással és 1 pont a II. pillérre -, melyet eljuttatnak az Európai Unió Bizottságának, Parlamentjének és a tagországok legnagyobb agrár-érdekképviseletének a COPA/COGECA-nak. Utóbbi szervezet még e héten napirendre tűzi a budapesti deklarációt, annál is inkább, mert a lengyel agrárkamarát az ülésen Wiktor Szmulewicz, a COPA, az európai gazdaszervezet lengyel alelnöke képviselte.

Poprády Géza beszámolt arról, hogy a két nap alatt sikerült az általános megítéléssel és a részletekkel kapcsolatos közös véleményt is kialakítani az új KAP tervezetéről. A kérdés jelentősen befolyásolja a mezőgazdaságból élők és 500 millió fogyasztó jövőjét, kilátásait, ezért nagyon fontos volt a mostani egyeztetés, mivel az EU a közeljövőben - a tervek szerint még a soros lengyel elnökség alatt, ebben az évben - fontos döntéseket kíván hozni az új KAP-ról – olvasható a Magyar Agrárkamara közleményében.

A kilenc ország agrárkamarái szerint a KAP eddig megismert tervezete több ellentmondást is tartalmaz. A cél, miszerint egyszerűbb, átláthatóbb, igazságosabb legyen a KAP nem valósul meg, sőt ezzel ellentétben többlet adminisztrációt és többlet költséget okozhat a gazdálkodóknak. A kilenc agrárkamara ragaszkodik a források, agrár- és vidékfejlesztési támogatások új alapokon történő elosztásához, míg a KAP-tervezet szerint hosszú évekre húznák el a támogatások mérsékelt kiegyenlítődésének menetét. Vagyis az EU e téren még sokáig kétsebességes maradna, s nem csökkentené a régi és új tagországok közötti különbségeket – állapította meg a magyar kamarai biztos.

Az eddigi KAP-pal kapcsolatos hivatalos nyilatkozatokat üdvözöljük, miszerint az EU nominál értékben szinten tartaná a támogatások összegét. Félő azonban, hogy a 371 milliárd eurós agrárbüdzsé hatását nagyban rontanák a termelőkre, gazdálkodókra rakódó újabb költségek, adminisztrációs terhek, „zöldvállalások” és nem mellékesen a gazdálkodókra váró valószínűsíthető bevételcsökkenés is. Ilyen többlet költség például a tervezett 30 százaléknyi kötelező „zöldítés”, vagy a 7 százaléknyi kötelező ugaroltatás.

A támogatásokkal kapcsolatos újra elosztás során a magyar agrárkamara változtatott álláspontján: korábban úgy vélekedett, hogy nem biztos, hogy a történelmi bázis alapján számított támogatással rosszul járna Magyarország, de a másik 8 ország kamaráinak véleményéhez igazodva a deklarációban már azt támogatja, hogy ne a történelmi, hanem új alapokon ossza fel a támogatásokat az unió.

Másik pontban annak tisztázását várják el a keleti blokk kamarái, hogy kit, mit is kell érteni az új KAP-ban az aktív gazdálkodón. Ők ugyanis 2014-től a támogatások egyedüli kedvezményezettei, de erre nem tér ki a tervezet, míg a túl kicsi, tehát piaci szereplőként nem kezelt gazdálkodókat definiálja.

A kötelező környezetvédelmi tennivalókkal – a zöldítéssel – kapcsolatban az a kamarák véleménye, hogy a KAP úgynevezett I. pillérét – mezőgazdaságra vonatkozó szabályozás - nem lenne szabad terhelni, mert negatív hatással lenne a gazdálkodásra, fogyasztókra egyaránt. Ráadásul a kilenc agrárkamara nem látja a KAP-tervezetben azt a kedvező környezetvédelmi hatást, melyre hivatkozva bevezetnék a változtatásokat, szigorításokat. Ezért a kamarák úgy vélik, célszerűbb lenne a II. pillérre – vidékfejlesztési célok – vonatkoztatni a zöldítési ügyeket úgy, hogy közben nem csökkentenék az I. pillér forrásait. Az a közös álláspont, hogy a gazdálkodókra csak egy minimális szintű, kötelező környezetvédelmi vállalásokat kellene ráruházni, azon felül pedig önkéntes vállalásokat tehetnének a mezőgazdák.

A kilenc agrárkamara egyértelműen elvetette azt a tervezetet, mely szerint a nagyon nagy üzemek támogatását 300 ezer euró/év szinten befagyasztanák. Ebben főleg Szlovákia, Csehország és Magyarország érdekelt.

A kamarák szerint az uniós agrárszabályozásban 2020-ig fenn kell tartani a cukor-, tej- és borkvótát és rezsimet, bár észt és lett érdekek a tejágazat esetében ezzel eltérőek. A kilenc ország leszögezte: az unióban 2014 után is meghatározó szerepet kell betöltenie egy hatékony piaci rendtartásnak, melynek fontos elemei például az intervenciós és exportösztönző intézkedések, források kell, hogy maradjanak.

A deklaráció pontjai között szerepel, hogy a fiatal gazdák támogatásának kivitelezhetőségét megkérdőjelezi a többségében kicsi birtokméret. Az érdekérvényesítéssel kapcsolatos a termelői szervezetekre vonatkozó felvetés is: ezek uniós és nemzeti szintű képviseletét tovább kell erősíteni, máskülönben e termékpályák körül tevékenykedő képviseletek képtelenek betölteni szerepüket.

A II. pillér, vagyis a vidékfejlesztés forrásaival kapcsolatban létfontosságú, hogy azon országok esetében, melyek gazdasági fejlettsége az uniós szint átlagát nem érik el, a pénzeket nem szabad lefaragni. E pillér ugyanis számos országban a még mindig nagy lemaradással küzdő, vidéken sokszor egyedüli jövedelemszerzési lehetőséget jelentő mezőgazdaság fejlesztését szolgálják.