Nagybecsű négycsecsű

Hallottál már a ceglédi négycsecsű kecskéről? – fordult felém kérdő tekintettel szerkesztő kollégám. Meglehetősen bambán nézhettem rá, elsőre viccnek véltem az érdeklődését, aztán arra gondoltam, talán így akarja próbára tenni az állatvilágban való jártasságomat. Rögtön el is méláztam: a kecske tőgyének normális esetben két nyúlványa van, ha pedig csak egy hosszabb „valami” lifeg a lába között, az a mekegő bizonyára nem a nőstények közé tartozik.
Még hogy négy csecs!

Márpedig létezik ily különleges teremtmény – a ceglédi Gulyás János udvarában. A fiatalember a hivatására nézve tűzoltó, a szabad idejében pedig állatokkal foglalatoskodik. Udvarában jól megférnek egymás mellett a kacsák, tyúkok, kutyák, macskák, s persze a kecskék. János mindig is kertes házra vágyott, tíz éve, hogy ide költözött a panelból. Hogy ne tátongjon üresen az ól, vett egy vietnami malacot. Így kezdődött...

Cukornak hívják – mutatja be a négycsecsű alpesi kecskét a gazda. Alaposan szemügyre vesszük, valóban ritkaságszámba megy. Tejcsatornája, mirigyállománya is duplázódott. Azt viszont nem mondhatnánk róla, hogy rajongana a fotózásért: sehogy sem akar modellnek állni, de aztán sikerül túljárni az eszén. Másfél hónaposan került a portára, és elesettségéből arra lehetett következtetni, hogy nem tartották a legfényesebb körülmények közt. Paraziták élősködtek rajta, ezért karanténba került. Enni csak cumisüvegből tudott, és hiába kezelte állatorvos, csak nem javult az állapota. Végül a gazda saját praktikája segített: aktív szénport, fokhagymát és kefirt kevert a takarmányába, attól megerősödött.

Gulyás János meséli: csak később vették észre kiváltképp okos és ragaszkodó kedvencük nem mindennapi tőgyformáját. Azt pedig már a helyi újság is megírta, mikor Cukor négyes ikreket hozott a világra. Médiaszereplése most a Szabad Földben folytatódik, a végén még sztárkecske lesz belőle. A gazdája ugyan nem erre neveli, ennek ellenére sokan kíváncsiak rá. Előfordult, hogy idegenek csöngettek be, látni szeretnék a négycsecsűt. Mások a tűzoltóságon hagytak üzenetet Jánosnak, hogy szívesen megkóstolnák híres-nevezetes kecskéjének a tejét. Természetesen a barátai is „képben” vannak: egyikük a múltkoriban beállított egy zsák karalábétorzsával – Cukor legnagyobb örömére. A háziállatokat persze lehet rajongásig szeretni, de etetni is kell, a takarmány pedig pénzbe kerül. Ezért a fiatalember a szaporulatot eladja vagy elajándékozza. De egyáltalán nem tartja elképzelhetetlennek, hogy valahol a város határában egyszer lesz egy kecskefarmja. Ahol akár a négycsecsű leszármazottjai is ott ugrabugrálhatnak majd – ki tudja, milyen különleges tulajdonságokkal fölruházva.