Paprikás lett a hangulat!

Németh József, a sükösdi Házi Piros Paprika Kft. tulajdonosa, a Kalocsai Fűszerpaprika Zrt. vezérigazgatója és a Szegedi Fűszerpaprika- és Konzervgyártó Zrt. felügyelő bizottságának elnöke nem a könyvekből ismerte meg a paprikát. Sükösdön élő családjuk kiegészítő tevékenységként mindig foglalkozott vele, a munkából kijutott neki is. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem elvégzése után, a helyi téeszbe hazatérve ő is folytatta a háztáji „paprikázást”, majd a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát kerületvezetőjeként földet bérelt hozzá. A rendszerváltozás után bérbe vette a sükösdi téesz szárítóüzemét, s 1990-ben – amikor megszűnt a fűszerpaprika-feldolgozás állami monopóliuma – megalapította a Házi Piros Paprika Kft.-t.

Az országban ezekben az években 25-30 cég alakult paprika-feldolgozásra, de néhány év után ezekből csak 5-6 maradt talpon. A Házi Piros Paprika Kft. viszont megerősödött, tíz év elteltével, vagyis 2000-ben már négy telephelye volt az országban. S bár az aflatoxin-botrány őket sem hagyta érintetlenül, 2006-ban megvásárolták a Szegedi Fűszerpaprika- és Konzervgyártó Zrt. részvényeit, majd 2007-ben – ugyancsak hitelből – a Kalocsai Fűszerpaprika Zrt. többségi részvényeit.

Jelenleg a három nagy cég állítja elő a magyarországi fűszerpaprika-őrlemény nyolcvan százalékát. Az alapanyagot kft.-ktől, zrt.-ktől, egyéni vállalkozóktól és körülbelül ezer kistermelőtől vásárolják fel. Közel ezer hektáron pedig zöldségnövényeket termeltetnek: a paprikaszárító berendezéseken szárítmányokat gyártanak belőlük (kaporlevelet, petrezselyemlevelet, korianderlevelet, spenótlevelet, cékla-, paszternák- és zellerkockát stb.). Ezekből az Európai Unión belül és a tengerentúlról körülbelül egymilliárd forint éves exportbevételre tesznek szert, ami elviselhetőbbé teszi a paprikaszárítás magas költségeit. Így tudják elérni, hogy többet fizetnek a termelőknek, ugyanakkor olcsóbb áron adhatják a fűszerpaprikát a vásárlóknak.

Mi hát a baj, s mi az, amin változtatni kéne Németh József megítélése szerint? A számok önmagukért beszélnek: hazánkban az 1980-as évek elején 5-6 ezer hektáron termeltek fűszerpaprikát, a 2000-es évek elején 3-4 ezer hektáron, ma viszont csak körülbelül 1500 hektáron. A paprikaőrlemény mennyisége eközben az évi 8-10 ezer tonnáról (ami a világ össztermelésének 10 százaléka volt) a 2004-es uniós csatlakozásig 6-8 ezer tonnára, napjainkra viszont 3000 tonna alá csökkent. (Megjegyzendő, hogy belépésünkkel megszűnt a paprikaimportot terhelő 42,5 százalékos védővám.) A 90-es évekig a magyar paprikaőrlemény 80 százalékát exportáltuk (a legnagyobb mennyiséget Németország vásárolta tőlünk, de a Szovjetunió is sokat vett), s közvetlenül az uniós csatlakozás előtt is még jóval 50 százalék fölött volt a kivitel aránya. Ma 1200-1500 tonna őrleményt exportálunk, de már ugyanennyi a magyarországi paprikaimport (melynek kétharmada Kínából érkezik, 500 forint körüli kilónkénti áron, amennyiért nálunk képtelenség előállítani).

A fűszerpaprika-termelés és -feldolgozás költségei az utóbbi években nagyon megdrágultak hazánkban. Az árakban ezt nem lehet kifejezésre juttatni, mert az tovább csökkentené az olcsó kínai (és brazil, dél-afrikai, perui, chilei) paprikával szembeni versenyképességünket. Sokat segítene az állami támogatás növelése. Indokolt lenne a vetőmagköltségek 50 százalékos megtérítése, az öntözéshez felhasznált víz díjának ugyanilyen arányú mérséklése, a szárítók drága gáz helyett biomasszára (szalma, faapríték, esetleg biogáz) alapozott fűtésének támogatása.

A magyar fűszerpaprikának ízben, minőségben továbbra sincs párja a világon. Erről azonban a világ kereskedői és fogyasztói ma már egyre kevésbé akarnak tudomást venni. A kulcsszó szinte mindenütt az olcsóság; ez magyarázza, hogy az Európai Unió országai a 15 évvel ezelőtti kétharmados arány helyett napjainkban már csak őrleményigényük egyharmadát fedezik az unión belülről. Félő, hogy az igen alacsony munkabérrel, szárítás nélkül előállított, távoli földrészekről származó fűszerpaprika elönti Európát. S a legnagyobb baj, hogy ha nem történik végre valami – Magyarországot is.