Borsó terem a tőkéken

Megismétlődött a tavalyi eset: az ország már borból sem képes ellátni magát. Az idén is az időjárással volt baj főként – tarolt a téli fagy, májustól pedig az aszály. Egyes helyeken fele sem terem a szokotthoz képest. Nem használt a hazai bortermelésnek az sem, hogy 2007 óta 11 ezer hektárnyi szőlőt vágtunk ki uniós támogatás mellett, és jóval kevesebbet telepítettünk.

Már most is nehezen lehet lekötni nagyobb termelőknél szőlőt Szigligeten, így viszont a megszokott 3-4 hektóval szemben alig két hektó bora lesz e sorok szerzőjének. Pedig a téli nagy fagyokat megúszta a szőlő, de a május óta tartó aszályt már nem pótolhatja semmi eső. A rizling alig borsószemnyi, lé nincs benne, a korábban érő rizlingszilvánit pedig a darazsak szüretelik le idő előtt.

Az eset nem egyedi, bár vélhetően a legextrémebb helyzet a Balaton felvidéken alakult ki az aszály miatt. Az Alföld szőlőit pedig a tél végi nagy fagy intézte el. Így aztán a szokásos 3-3,5 millióval szemben csak 2,5 millió hektó bor terem a szőlőkben. Mi magyarok megiszunk fejenként vagy 25 litert évente, így aztán, hogy az igényeket ki lehessen elégíteni importálni kell 500-600 ezer hektót. (Az idei 2,5 millió hektós termés egy része ugyanis még nem kerül jövőre üvegbe, a minőségi borok még több évig a hordókban, tartályokban érnek.) Annyit, amennyit alig 10-15 éve még exportáltunk.
Az olasz, spanyol, francia borászok örülhetnek: a tavalyihoz hasonlóan az idén is lesz piaca a gyengébb asztali boraiknak Magyarországon. És ezzel még nem is lenne baj, aki akar, igyon import bort! De sokan azt sem tudják, hogy azt isznak: egyes borászatok tartálykocsiszám – összesen több százezer hektós tételekben – veszik az olcsó borokat, aztán átpalackozzák, s saját márkanéven hozzák forgalomba. Holott az unió szigorúan veszi ezt, és elméletileg a magyar hegyközségeknek is szemet kellene, hogy szúrjon egy-egy cég óriási forgalomnövekedése.

Mert, ha jó termés lett volna az idén itthon, akkor is behoznák az olasz borokat. Az ottani intenzív, szinte teljesen gépesített, tápoldatos öntözéssel felfuttatott termesztés és borászat miatt ők annyiért szállítanak ide egy liter hordós bort, mint amennyi itthon a szőlő átvételi ára. Ez 40 százalékos árelőny, amivel itthon senki nem képes versenyezni. Vagyis az importőr fizet 100-150 forint egy liter borért, palackozza, adózik és még így is legalább 100 százalék haszon van egy palack 450-500 forintért eladott boron, melyen a boltosokkal osztozik. Elég a legapróbb betűkkel feltüntetni, hogy a palack unióból származó bort (is) tartalmaz, máris nem lehet belekötni.

A közvetlenül palackozva importált olasz borok 300-600 forintba kerülnek. Az itthoni minőségi termék pedig biztos, hogy legalább 1000 forint lesz. Nem drágább, mint tavaly, ugyanis a népesség már nem ad többet egy középkategóriás borért. Nem képes ugyanis megfizetni.