Újabb durva drágulás jön!

Adott a kérdés, miért? Az étolajnál és a sertésnél is a hiány a válasz: kevesebb repce és napraforgó termett az országban és Európa nagyobbik részén, mint szokott az aszály és a téli fagyok miatt. Utóbbi a repcét tizedelte ki, a szárazság pedig a napraforgó fejlődését és a repce tavalyi vetését nehezítette. Az árak pedig kúsznak felfelé: a napraforgó korábbi 100 ezer forintos tonnánkénti ára hónapok óta 140-145 ezer forint között mozog, míg a 100-110 ezerről induló repcéé 140 ezer forint fölött van. Az étolajipar most még tavalyi magokból nyert olajat árul, ezért van az, hogy a palackozott, de nagy tételben eladott termék literjének az ára alig változik, nagyjából 315-320 forint között mozog, s ebből lesz a boltokban 450-500 forint közötti ár. De ezt még a 100-120 ezerért vásárolt napraforgóból nyerték. A mostani termést alig néhány napja kezdték el betakarítani, a már említett nagyjából 40 százalékkal magasabb áron. Ha a 100 ezres napraforgóból 315 forintos palackozott olaj készül, akkor a 140-145 ezer forintosból 420-435 forintos. Erre jöhet a kereskedők árrése, vagyis belátható, hogy az étolaj ára nem áll meg 550 forintnál!

A repceolaj sem megoldás: azt nálunk nem, vagy alig forgalmazzák, állítják elő, s az ára sem jobb a napraforgóénál.
Ha drága az olaj, főzz zsírral! - mondhatná a józan paraszti ész, csakhogy a zsír már régen drága. Ma 600-650 forintos a legolcsóbb, ezek is általában import – német, lengyel – termékek, a magyar zsír ennél is drágább. Egy kiló élő sertés felvásárlási ára 400 forint, ebből a hentesek készítenek zsírt hasonlóan 350-400 forintért. Erre megy rá a kereskedők haszna.
Ha jól meggondoljuk, a zsír, az olaj ára lassan pariban van a csirkecombéval, szárnnyal: vagyis csaknem olyan drága az amiben sütünk, mint az, amit.