150 milliárdos kár érheti az országot

- Tavaly ősz óta kérdés: vajon a kicsi gabonatermés kitart-e az aratásig?
- Röviden felelve: kitart. Az export az elmúlt hónapokban nem volt túl nagy és várhatóan ez folytatódik júliusig. A környező országokban is van annyi őrölni való és takarmány-alapanyag, amennyi kel, másrészt mi nem tudunk olyan olcsón szállítani a tenger hiánya miatt, mint például Ukrajna.

- Évek óta ezzel küzdünk, szinte problémát okoz, ha nagy a termés és el kell adni külföldön.
- Itthon képtelenek vagyunk feldolgozni egy jobb év több millió tonnás feleslegét és a szűkülő állatállomány miatt feletetni sem tudjuk. Azaz ebből a szempontból mondhatjuk azt, hogy problémát okoz a túl sok gabona. Persze minden évben el tudjuk adni, de egyre nehezebben és ez várhatóan így is marad. A környező, korábban felvevő piacnak számító országok versenytársakká váltak: Oroszországban, Ukrajnában, Romániában és Szerbiában több és több kukoricát, búzát termesztenek, önellátás felett már exportfelesleggel rendelkeznek. Sőt, fejlődni is tudnak, mert újabb területeket vonhatnak be a termelésbe és van hová fejleszteni termesztéstechnológiájukat. Nekünk tengerünk nincs, drágán el kell szállítani román, horvát, szlovén kikötőbe, hogy hajóra rakjuk terményeinket és ez komoly versenyhátrány.

- Mi a megoldás, merre indulhatunk el a jövőben, hiszen a világban mégiscsak egyre több gabonára van szükség?
- Az előbbiek ellenére a termelést növelni kellene, de az egy hektárra jutó hozamokat emelni, az egy tonnára eső költségeket csökkenti kell! Így versenyképesebbé tehető az ár, és összességében nő a jövedelem.

- Mire van szükség, mire kevésbé?
- Az árpa iránti igény esik a hazai állatállomány csökkenése, stagnálása és a korlátozott exportpiaci érdeklődés miatt. A kukorica sláger és az is marad: könnyen tárolható és takarmányként, élelmiszerként és ipari alapanyagként a legjobban eladható. A búzánál vegyes a helyzet: a hazai takarmányipar veszélyes helyzetben van, a malomipar sem tündököl, az export bizonytalan, de működtethető. A napraforgó és a repce termesztése valószínűleg elérte a csúcsát, több terület nem vonható már be, de ha az Európai Unió úgy dönt, hogy visszakozik a biodízel és bioetanol program végrehajtásától – amely egyes vitatott vélemények szerint drágább és nagyobb környezeti terhet jelent, mint korábban gondolták –, akkor a repce területe akár meg is feleződhet itthon. A repcetermésünk döntő részét ugyanis külföldi vevőink biodízel-előállításra használják. Ha ez bekövetkezik, akkor a mezőgazdaság egyik jövedelmező ága zsugorodhat jelentősen.

- Mit várhatnak a gazdálkodók a mostani szezonban?
- Február közepén egyelőre azt látni, hogy nagy árzuhanás nem várható, igaz drágulásra sincs sok esély. A déli féltekén most aratnak, jók a hozamok, összességében nincs gond. Van helye a termésnek, ugyanis a globális készlet alacsony, ezt fel kell tölteni. Az északi féltekén jól mentek a télbe a vetések, s a tél eddig nem okozott sok kárt, jók a kilátások. A chicagói tőzsde alkuszai 20 százalékos áresést jósolnak, de ha ez be is jön, az akkor is jóval magasabb árat jelent, mint a korábbi években tapasztaltak és a gazdálkodás eredményes tud maradni. Azaz nem várható, hogy az évekkel ezelőtt általános 30 ezer forint lesz itthon egy tonna búza, vagy kukorica ára. Hosszú távon is ez várható. Az olajos magvaknál is hasonló a helyzet, itt viszont a már említett uniós, bioüzemanyagokkal kapcsolatos negatív döntés akár komoly áresést is okozhat.

- Mennyire tisztult a piac a fordított áfa-fizetés bevezetése óta?
- Sokat. Nagyon jót tett ez az intézkedés, de azt is látni és tudni kell, hogy az adócsaló csapatok nem tűntek el, áttértek a liszt, az étolaj és a hús piacára. Üdvözlendő, hogy a hatóságok rendkívül komolyan harcolnak csalások felderítésén, de véleményem szerint csak akkor lesz megnyugtató megoldás, ha az áfa-szint jelentősen mérséklődik. Legalább ekkora probléma, hogy nem tudunk nagy mennyiségben egységes minőséget termeszteni búzából. Mindenféle vetőmagot használnak a termelők, egymástól igen eltérő minőségű búzát állítanak elő. Már egy 5-10 ezer tonnás hajó megtöltése is szinte lehetetlen feladat egységes minőségben. De termelői partnereink nem is vállalnak ekkora mennyiség szerződéses termelését, félnek ugyanis a vis major ügyektől. Rizikóssá vált az időjárás szeszélyei miatt ekkora mennyiség biztos leszállítása.

- Szakszerűen kell szerződni. Ennyi nem elég egy uniós országban?
- Hatalmas probléma a termény előrekötés szerződéses rendszerének megroppanása. Az elmúlt két év jogszabályi változásai jogbizonytalanságot teremtettek. A korábbi, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően kialakult rendszer felborult: sem az eladó sem a vevő nem tud előszerződés kötni. Ennek hatalmas a kockázata!

- Forintban is ki lehet fejezni?
- Ne felejtsük el, hogy jelenleg a terményárak rekord közeli szinteken vannak és az idén várható 15 millió tonna magyar termést és 10 ezer forint tonnánkénti árcsökkenést feltételezve az előrekötések elmaradása 150 milliárd forintos bevételkiesést is okozhat az egész magyar társadalomnak. Ez az összemérhető az ország éves saját és Európai Uniós mezőgazdasági támogatásával és komoly GDP módosító hatással rendelkezik! Ezért nagyon komolyan kell venni a mezőgazdaságért felelősöknek ezt akár szabályozó, akár résztvevői oldalon és lépéseket kell tenni a bizalom visszaállítása érdekében!

- Évek óta tart a Pannonbúza program, a termelői csoportok is összeálltak sok helyen. Nem nyújtanak megoldást?
- Sajnos nem! A Pannonbúza a termelés viszonylag kis részét éri el, és nincs egységes értékesítés a csatlakozó termelők körében. Hasonló a probléma a termelői csoportok esetében: bár jó a koncepció, az egységek nagy része vagyontalan, ezért nehézkes a szerződéskötés. A termeléshez szükséges anyagok beszerzését sokszor megszervezik, de az integráció a termeltetésre, annak hitelezésére, a termés értékesítésre már nem vagy nagyon ritkán terjed ki.

- Mi az oka ennek?
- Úgy vélem, profi szakembereket kellene e kezdeményezések élére állítani, jól meg kell fizetni őket, tőkét kell hozzárendelni az ötletekhez. Olyanokat, akik kinyitják a magyar határokat a termelők előtt is: vagyis képesek globálisan és regionális piacokban gondolkodni, látják, mit csinálnak szomszédaink, az ukránok, az oroszok, a románok. Vagyis előre gondolkodnak, vajon merre menjen a magyar gabona és olajosmag-termesztés és -feldolgozás. Képesek lesznek például mérlegelni, hogy jobban megéri-e egy hektáron 7 tonna takarmánybúzát termelni, vagy 4 tonna malmi minőséget. Egyébként mi is így működünk: a Cargill 65 nemzet mezőgazdaságért élő profi szakemberei szürkeállományának összessége. Ennek a gárdának köszönhetőn sikerült például a magyar Cargill érdekeltségeknek 200 milliárd forint forgalmú céggé válni. Emiatt indítottunk itthon is agrártermeléshez használt, úgynevezett input-anyagok forgalmazását néhány éve, terjesztettük ki az integrációs tevékenységet, hajtottunk végre jelentős beruházásokat és dolgozunk további komoly lehetőségeken. Így váltunk a magyar agrártermelés 15 százalékát, az export 25 százalékát, az input 10 százalékát szervező céggé.