Egy falu csirketelepet épít!

Szabó Gergely három éve került a posztra, elődje a rendszerváltás óta dolgozott, nyugdíjas lett. A gazdálkodás ötlete utódjától úgy származott, hogy amikor a meglátta a konyhai számlákat, a szívéhez kapott. „Ácsi! Hiszen a húst, a zöldséget az önkormányzat is megtermelheti!” A kétezernél alig több lakosú, Miskolchoz közeli településnek van elég földje, közmunkása, sőt, még rutinja is, mert az itt élő munkaképes korúak anno, a miskolci gyárakból hazatérve, mindig besegítettek szüleik háztáji gazdálkodásába.
- Mint bölcsész diplomás első generációs értelmiségi - mondja Szabó Gergely -, nyaranta diákként én is kaszáltam és arattam. De önkormányzati gazdálkodásunk 2011-ben, országosan is az elsők között önfenntartási céllal indult. Visszakértük még a bérbe adott földeket is, és jelenleg a művelt 8 hektárból 2,5 hektár konyhakert, ahol minden zöldség bőven megterem a közintézményeknek, a többi szántó. Ennek egy részén a szaporulatnak szánt sertéseknek takarmánybúzát, a hízóknak kukoricát termesztünk. Most 38 jószágos a sertésállományunk. Idén hat tonna búzát arattunk, s az aszály ellenére a kukorica is jó lesz. Mert földjeinket a Csincse patakból öntözzük, s a növénynek kiváló a légpára tartalom is.
- Hogy alakult az első évük?
- Meglepően jól. Ami a konyhákra kellett, elég volt, és nem fizettünk érte egy fillért sem! Pedig akkor még se Start közmunka, se szociális földprogram nem volt. Miután lett, a szociális földprogramra kétszer pályáztunk, nyertünk is 3-3 millió forintot. A pénzt gépekre, vetőmagra, műtrágyára, s a programban részt vevők foglakozására költöttük. Ugyanis mikor belevágtunk - ezt nem is említettem -, még egy utánfutónk se volt. Ma már jó kis gépparkunk van, csak kombájnunk nincs. Szerencsére a faluban a téesz szétesése után sok nagyvállalkozó belefogott szürke és húsmarhatartásba, tejelő tehenészetbe, földművelésbe, s mivel kiváló a kapcsolatunk, „gépileg” is szívesen segítettek nekünk. Mi például miattuk nem tartunk marhát. De baromfit szeretnénk, és éppen a hét végén adunk át egy takarosan megépített, fedett kis termelői piacot is. Mert azzal, hogy gazdálkodni kezdtünk, kedvet kaptak tőlünk olyan családok is, ahol a kerteket évekig gaz borította, és üresen álltak az ólak. Így nemcsak magukat látják el élelemmel, óhatatlanul plusz is termelődik, amit ezek után nem a vegyesbolt küszöbén, földről fognak eladni. Mi is termelünk többletet, ennek értékesítéséről már megbeszélések folynak Miskolc polgármesterével. Ők is gazdálkodnak, de egyelőre nincs annyi élelmiszerük, ami a város közétkeztetéséhez elegendő.
- Ezek szerint az eltelt három év bevétel rovata pozitív számot tartalmaz?
- Bizony! Éves szinten 3-4 millió forintot csak a terményekből keresünk, s akkor a közfoglalkoztatás „hasznáról” - hála a szociális földprogramnak - még nem is szóltam. Aki akar, itt kap munkát! Pillanatnyilag hatvanan dolgoznak közmunkásként, s a legtöbben már teljes munkaidős 8 órában. A Start közmunkások szintén. A következő lépés szerintem, lévén elég föld és munkaerő, egy szociális szövetkezet megalapítása lenne, ami a közfoglalkoztatásnak egy újfajta mintaprogramja. Már megkezdtük erről a tárgyalásokat a belügyminisztérium közfoglalkoztatási államtitkárságával. Ebben a harsányi kötődésű Kopátsy Sándor közgazdász nagy segítségünkre lesz szakértőként. A szociális szövetkezet célja a mezőgazdaság és gazdálkodás kiterjesztése; részben termékekkel, például baromfitartással, s annak feldolgozásával, másrészt a zöldségtermesztés kiszélesítésével.
A sertésólaknál a harsányi Szabó László telepvezetővel találkozunk, aki a miskolci drótgyár, fonoda megszűnte után jött haza végleg. Büszkén mutatja a tiszta állatokat: „Ezek nem konyhai hulladékon, darált takarmányon élnek!”. A jószágoknál már csak a telepvezető elégedettebb, hiszen végre az a munkája, amit nagyon szeret, s amibe beleszületett.