Kötelező lesz a minősítés!

Néhány hét múlva kezdődik az Európai Unió új gazdálkodási ciklusa, mely új Közös Agrárpolitikát vezet be. Ennek ismertetésekor szinte csak a pénzről, a támogatásokról és a hozzá fűződő szabályokról esik szó, arról nem, hogy mennyiben szolgálja a jövő a minőségi és jövedelmező élelmiszer-termelést alig. Holott sürgető lenne ennek kereteit lefektetni már csak azért is, mert a globalizáció miatt felgyorsult termékforgalom miatt szinte napok alatt juthatnak el akár fertőzött, vagy mérgezett termékek egymástól akár több ezer kilométerre élő fogyasztókhoz is. (Elég a legutóbbi kontinentális ügyre, a lóhús-botrányra gondolni.)

Mindezeket megelőzheti, s egyben a helyi termelésű élelmiszereket, mezőgazdasági alapanyagokat előtérbe helyezheti a térségi, de az országos kereskedelemben egy új minőségtanúsítási rendszer.

Ennek alapjait dr. Márai Géza, a Szent István Egyetem címzetes egyetemi docense és Csibor Géza, a Veritas Egyesület Békés elnöke állította össze. A nevezett és levédett TájGazda rendszer egyszerre jelentheti majd egy gazdálkodási rendszer termelés-technológiai feltételrendszerét, illetve egy tanúsító védjegyet is.

A nevezett szakemberek az életből indultak ki: ma igazából csak a biotermékeknek van átfogó minősítési rendszere és országos szinten elfogadott védjegye, az össze többi agrár- és élelmiszeripari termék előállítási körülményeire és beltartalmára vonatkozóan nincs országos rendszer. (Ne tévesszük össze ezt azzal a tucatnyi védjeggyel, amelyek ma már forgalomban vannak - például a Kiváló Magyar Élelmiszer, a Magyar Termék, falusi-, tanyasi termékek stb. -, de általában csak a végtermék minőségét jelzik, s nem utalnak a környezeti körülményekre, a termelés módjára, az élelmiszer-biztonsági garanciákra.) Így azok az agrártermékek, amelyek nem bio minősítésűek, nem különböztethetők meg például a hazai és külföldi tömegtermékektől.

A TájGazda rendszer jellemzője, hogy az egyes magyar térségekre előírásokat fogalmaz meg, rendszerszerű és tanúsított termék-előállítási módokat, szabályokat, alkalmazható agrártechnológiát ír elő, s minderről tanúsítványt, az ezt bizonyító, a kereskedelemben előnyöket jelenthető védjegy-használati jogot biztosít. Ráadásul a szabályok kidolgozását nem Brüsszelben, hanem az adott térséget jól ismerő agrárszakemberek végeznék, vagyis az egyes tájegység jellegzetességeit figyelembe vevő szabályok léphetnének életbe.

A TájGazda rendszer lényege, hogy nem a bio, vagy organikus termesztési mód szigorú szabályait alkalmazná, hanem ehhez képest könnyített gazdálkodási körülményeket tenne lehetővé. Ugyanakkor figyelembe venné a fenntarthatóság feltételeit, a jövedelmezőséget biztosító mennyiségű, magas minőségű élelmiszer és rostanyag termelését tenné lehetővé. A természeti környezet kímélése mellett a fogyasztók számára is előnyt kínálna a TájGazda rendszer: helyben előállított, magas beltartalmú, biztonságos élelmiszer kerülhet egyrészt a boltokba, másrészt a közétkeztetésbe, ahol a menzák és nagykonyhák egyre inkább igénylik a tanúsított élelmiszer-alapanyagokat melyet a védjegy alapján könnyen felismerhetnek. (Utóbbi azért is fontos, mert ma nagyon magas az ipari körülmények között előállított sokszor élettanilag silány tápanyagtartalmú és bizonytalan eredetű import élelmiszerek aránya a boltjainkban, igaz olcsóak, de egészségünket akár károsítható termékek is lehetnek ezek.)

A szakemberek szerint az egészséges, beltartalmát illetően gazdag élelmiszerek alapja a mezőgazdaság, vagyis a gazdálkodó. Ha számára megfelelően használható, forintban is kifejezhető előnyöket és minél nagyobb támogatási lehetőséget jelentő gazdálkodási rendszert építünk ki, akkor biztosíthatjuk a következő generációk számára a fenntartható gazdálkodás alapjait, az egészségi színvonal emelkedésével pedig társadalmi szinten spórolhatunk is az egészségügyi kiadásokon. Nem utolsó sorban az EU kötelező módon elő is írja 2014-2020 között egy ilyen, vagy hasonló rendszer kiépítését, ami nem keverendő össze a Jó Mezőgazdasági Gyakorlat előírásaival, amely ugyan évek óta segíti a természet és környezet védelmét, de nem rendszerszerű, a gazdálkodónak és a társadalomnak a fentiekhez hasonló előnyöket nem biztosít.