Tejgyári capriccio, avagy miért vesz egy város tejüzemet?

A most MINNA néven ismert cég az 1951-ben létrejött Borsod Megyei Tejipari Vállalat Zrt.-vé alakult jogutódja 1993-tól, s eleinte ÉSZAKTEJ, majd mostani néven egyike lett az ország kevés magyar tulajdonú tejipari cégeinek. A megye döntő részét látták el tejjel és tejtermékekkel, amit a keleti régió termelőinek extra minőségű tejéből készítettek. A nyerstej-átvétel teljes kapacitása 760 ezer liter volt, ma már ennél kevesebbet vesznek át!

Az elmúlt húsz évből (mellőzve a tejipar országosan is jellemző lejtmenetét) a legkritikusabb dátum 2013. szeptember 19., amikor a vízművek a felhalmozott tartozások miatt elzárta a vízcsapot. A MINNA akkor már mindenfelé tartozott. Termelőinek, beszállítóinak, a közüzemi szolgáltatóknak, ezért többen felszámolási kérelmet adtak be ellene. Bár vízfogyasztása öt év alatt csaknem a felére esett (ami jelzésértékű a termelés csökkenésére), az egyezkedések, fizetési felszólítások eredménytelenek maradtak. Vízdíjhátraléka elérte a 40 milliót, a városi vízmű dolgozóinak éves bérköltségét. A csőd közeli helyzetben az üzem beszüntette a tejtermékek gyártását, megkezdte a létszámleépítést, mellyel száz tejipari munkás, a tejtermelők, beszállítók megélhetése is veszélybe került.

A lavina megindult. S mivel egy felszámolás messze nem lett volna elég az adósságok kifizetésére, de beláthatatlan károkat okozott volna, a város testülete úgy döntött: felkéri az őket zöldséggel, gyümölccsel, szürke marhahússal ellátó Miskolci Agrokultúra Kft.-t egy szakmai koncepció kidolgozására a tejipar önkormányzati tulajdonba vételéről és működtetéséről. Minderről Kriza Ákos polgármester részletesen beszélt tavaly szeptemberben azon a bizonyos szeptemberi napon a tejgyár Erdélyi úti telephelyének kapujában: „A tejipar részvényeit birtokló család többször hivatkozott „közérdekre”, holott csak magánérdekű pénzügyi taktikázásnak tudható be az a jelen helyzet is, hogy egy hirtelen előkerülő, a nyilvántartás szerint egyiptomi tulajdonosi körű MILKNET cég végzi helyette bérmunkában a termelést, és foglalkoztatja a dolgozókat. Szerződésük egy újabb üzleti manőver, hiszen ez a cég nem vállalta át a MINNA adósságait, így a közüzemi díjhátralékok megfizetését sem. S ha a MINNA nem fizet, azzal a miskolciak zsebéből is pénzt húznak ki, ami megengedhetetlen!”

Lapunk kérdésére Koczák Szilvia, a város sajtószóvivője a napokban ismét megerősítette, hogy a város eltökélt és változatlan szándéka a tejgyár önkormányzati tulajdonba vétele. Ennek érdekében Miskolc már felvette a kapcsolatot a Vidékfejlesztési Minisztériummal, a tárca államtitkárával, hiszen a mezőgazdaság egyik fontos ágazatának, a több évtizedes múltú helyi tejiparnak a megszűnése magával rántaná nemcsak a gyári dolgozókat, de a környékbeli termelőket és más beszállítókat is. Az Agrokultúra Kft. összetoborozott egy szakértői gárdát a gazdasági számításokra, a szükséges önerő megszerzésére, a piaci szereplők és munkavállalói érdekképviseletekkel való tárgyalásokra. A MINNA továbbra sem fizet, ám a jelenleg bérmunkában ténykedő MILKNET haladékot kapott a vízművektől, hiszen például az iskolások, óvodások nem maradhatnak ingyenes uzsonnatej nélkül. S bár folyamatosan tárgyalnak a szakminisztériummal, a döntés a választások utáni időszakra tolódik majd át.