Kötelező lenne eladni az ötszáz hektár feletti birtokot?

Mi a helyzet jelenleg a birtokméret tekintetében? Z. Lerman világbanki szakértő szerint a magyar termőföldek 90 százalékát az összes gazdaság 8 százalékát kitevő nagyüzemek művelik. A 70 legnagyobb agrárüzem 3-5 ezer hektáros, 20 nagyüzem 5-10 ezer hektáros, három pedig már 10-15 ezer hektáros. A kormány a programjában a tulajdonosi szerkezet átalakítását ígéri: a termőföld 80 százalékát kis- és családi birtokok tegyék ki, a nagyüzemek pedig érjék be a terület 20 százalékával.

Ennek beváltásához van szükség az üzemszabályozási törvény megalkotására – hasonlóan Európa több más országához. Ez segít megőrizni a földet a nagyüzemektől és a külföldiektől a kisgazdaságok számára. Az Unió versenyjogi alapelve szerint a nagyüzemek egyébként sem élvezhetnek semmiféle előnyt a kisebb gazdaságok rovására.

Nálunk ma a birtokméret tekintetében a tavaly elfogadott földforgalmi törvény az irányadó. E szerint a felső határ 1200 hektár, ám állattartók és vetőmag-termelők esetében ez felmehet akár 1800 hektárig, a kényszerhasznosított földekkel pedig korlátlanul növelhető. Lehetőséget ad továbbá az Unió területén, sőt azon kívül is a bejegyzett székhellyel rendelkező cégeknek – vagyis gyakorlatilag bárki számára – a földszerzésre. Az üzemszabályozási törvény tervezete ezt nem veszi át, mert ezzel a nagybirtokrendszert véglegesítené.

A napokban elvetett tervezet szerint a termelőnek csupán egyetlen mezőgazdasági üzem lehetne a tulajdonában vagy használatában, a legkisebb üzemméret egy hektár, a legnagyobb pedig 500 hektár. Ezt a mértéket csak az állam tulajdonában levő területek haladhatják meg. Az egyes üzemtípusok birtokmaximumát viszont kormányrendeletnek kell meghatároznia, hiszen az számos tényezőtől – például fekvés, a talaj minősége, helyi földellátottság – függ.

A nagybirtokok felső határának 500 hektárra szorítása kétségkívül forradalmi lépés lenne – ám még mindig kétszerese például a maximális francia üzemméretnek. Az ottani 250 hektáros birtokok bőven jövedelmezőek – és nem mellesleg Európa gabona, olajos mag, fehérje és rost termelésének harmadát termelik rajtuk. A tervezet nem feledkezik meg a vidéken élők elhelyezkedési lehetőségeiről sem, ezért az üzemek terhére minimális foglalkoztatási kötelezettséget ír elő. Ez a szántóföldi növénytermesztés esetén 25 hektáronként egy fő.

Részletesen szabályozza a törvény tervezete a föld öröklési rendjét is. Eszerint kívánatos hogy a földet az vegye át, aki már gazdálkodott, és továbbra is ebből kíván megélni. A föld elaprózódását az egyetlen örökös elve akadályozhatja meg.
Az üzemlétesítés bejegyzése a tervezet szerint csak a törvényben előírt birtokmaximumig volna lehetséges. Az e feletti területtől haszonbérlet esetén a 2015 végéig, tulajdon esetén pedig 2016 végéig kell megválnia a termelőnek. Az így felszabadult termőterület a kis- és közepes méretű termőterületen gazdálkodók használatába, illetve tulajdonába kerül. Ez volna az üzemtörvény leglényegesebb hatása, s egyben legfontosabb eltérés a földforgalmi törvénnyel szemben. Ez utóbbi ugyanis az állam elővásárlási jogát követően a nagybirtoknak teszi lehetővé a bérelt föld megvételét, s a kisebb gazdáknak csak a maradék juthat – viszont e törvényjavaslat elfogadása esetén a helyben lakó gazdák és a gyermeket vállaló fiatal földművesek részesülnének előnyben a birtokmaximum feletti föld kötelező értékesítésekor.