Viharfelhők az állattenyésztés felett

A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) adatai szerint a tej felvásárlási ára egy év alatt a negyedével, több mint 25 forinttal lett alacsonyabb. A tejtermelőknek beígért támogatások összege ugyan emelkedik (mintegy 4-6 forinttal kilogrammonként), de ez az emelkedés a töredékét sem fedezi a bekövetkezett árcsökkenésnek. Ráadásul a magyar tejágazat nem lett a tejkvóta kivezetése nyertese sem, mint ahogy azt az illetékes minisztérium vizionálta. Nem oldódott meg az ÁFA csalt tejek kérdése sem, a tisztességes hazai termelők képtelenek versenyezni ezekkel a termékekkel. A tej hazai felvásárlási ára a legalacsonyabbak között van az EU-ban, ennek ellenére a drágább tejből külföldön előállított és ideszállított tejek kevesebbe kerülnek a boltok polcain. A Földművelésügyi Minisztérium is tudja, hogy valami bűzlik a háttérben - sőt azt is tudja, hogy mi - de inkább befogja az orrát, mintsem megszüntetné az importból származó „ÁFA mentes” tejforgalmat.

A sertéságazat fehérítése érdekében hozott intézkedések az elmúlt években minimálisan „növelték” ugyan az állomány létszámát, ugyanakkor a sertésállomány még mindig fényévnyi távolságra van a 2020-ra kitűzött 6 millió sertéstől. Már lassan 3 éve került meghirdetésre a sertésstratégia, de ezen időszak alatt még a 2010-es kormányváltáskor meglévő állomány nagyságát sem sikerült megőrizni.

Miközben a kormány az állattenyésztés kiemelt szerepéről beszél, sorra hozza azokat az intézkedéseket, amelyek lehetetlen helyzetbe hozzák az állatállomány meghatározó hányadával rendelkező gazdálkodókat. Ma Magyarországon a sertések háromnegyedét, a tejhasznú tehenek több mint 80%-át a gazdasági szervezetek tartják. Ők azok, akiket a földművelésügyi miniszter látni sem akar, őket sújtja a földhasználat erőszakolt átalakítása, tőlük veszik el a földet - tartsanak akármennyi állatot, a földterületük nem haladhat meg egy maximált értéket, így folyamatosan veszítik el az állattenyésztésük takarmánybázisát -, tőlük vonták el a területalapú támogatások jelentős részét és minden jel szerint a meghirdetésre kerülő vidékfejlesztési jogcímek is diszkriminálni fogják őket.

Ezen állattartók a hatalmas ellenszél ellenére is kitartanak a végsőkig, miközben az egyéni gazdaságok állattartási kedve - hiába a számos kedvezmény - továbbra is igen lanyha. (Minden igyekezet ellenére az egyéni gazdaságok sertésállománya az elmúlt 5 évben 20%-al csökkent.)

Ha szükség van Magyarországon állattartásra - márpedig szükség van -, akkor nem ellehetetleníteni kellene, hanem meg kellene becsülni azokat, akik foglalkoznak még e tevékenységgel. Ennek megfelelően meg kell szüntetni a támogatási és földhasználati rendszer diszkriminatív elemeit, hatékony kockázatkezelés eszközt kell kiépíteni, fel kell lépni a legális termelőket bedöntő ÁFA csalások ellen és javítani kell a termelők alkupozícióján.

Ne adjuk meg azt az örömet a versenytársainknak, hogy saját magunk véreztetjük ki az állattenyésztésünk.