Ezért szorulunk tojásimportra

Két fő tényező határozta meg az elmúlt évek tojáságazatának eredményeit. Az egyik a csatlakozásunk, a másik tényező pedig a külföldi áruházláncok térnyerése Magyarországon. A tojáságazat a csatlakozás előtt jellemzően belföldi piacra termelt, önellátottságunk gyakorlatilag 100% volt. Exportorientáltság nem volt jellemző, gyakorlatilag a vámok megvédték a hazai termelőt, egy egyensúlyi piac működött. A csatlakozásunkkal azonban megszűntek a vámok, az uniós termelés feleslege nyugodtan áramolhatott a magyar piacra. Ezt még támogatta a külföldi áruházláncok megjelenése, melyek szívesebben vásároltak külföldi terméket, mint hazait. Ez több áruháznál a mai napi jellemző, s leginkább a nyugaton csak ipari tojásként eladható, kis méretű tojások behozatalát és itthoni bolti leginkább akciózás során történő értékesítését

A telepítés egészen 2006-ig folyamatosan csökkent. Kialakult egy új piaci struktúra, melyben már számottevően megjelent az import termék. A 2007-es évektől kezdődően próbálnak a magyar termelők erősödni, nagyobb piaci részesedést kiszakítani – változó eredményességgel. Hogy mindez miként jelenik meg a valóságban, arra itt áll néhány jellemző adat: 2001: 5,8 millió telepítés, 2004: 4,7 millió tyúk, 2007: 4,2 millió napos, 2010: 3 millió db, 2011-2012: 3,6 millió, 2014: 3,5 millió, 2015 1-6 hó: 3,34 millió.

2014-ban 3467 ezer napos jércét telepítettek le, míg az összkeltetés 6154 ezer db volt. A telepítés 10,4%-kal nőtt az előző évhez képest és valamelyest elmaradt a 2012. évi telepítési eredménytől. A belföldi forgalmazás mellett a napos export 4156 ezer db volt, mely 21,2%-ot növekedett az előző év eredményéhez képest.

2015. évi első félévében összesen 3 338,5 ezer napost telepítettek, melyet az elmúlt 5 év messze a legkiemelkedőbb eredménye. Az elmúlt év azonos időszakának eredményéhez képest ez az érték 69%-kal magasabb. Kérdés, hogy ez a teljesítmény tartós tud-e maradni. A keltetés is mintegy 26,5%-kal nőtt az előző évhez képest (5093,9 e db). A napos export valamivel kevesebb az előző év kiemelkedő teljesítményéhez képest (8%-kal), mintegy 2,6 millió napos került exportpiacokra az idén.

2012-ben érte újabb sokk az ágazatot, a kötelező ketreccsere. Köszönhetően az állami beruházási támogatásoknak (ATK 3.) a férőhelyek száma nem csökkent, viszont elindult egy koncentráció, valamint megváltoztak a technológiai arányok, az állami beruházással kialakított férőhelyek sajnos nincsenek kihasználva. A kényszerű technológiaváltás elsősorban a kis (közepes) vállalkozásokat érintette hátrányosan, elsősorban azokat, akik kizárólag a tojástermelésből éltek meg, más bevételük nem fedezte a tojástermelés kiesését. Ők azok, akik anyagiak hiányában vagy megszüntették a termelést, esetleg lecsökkentették az állományt 350 db alá (180 db üzem!).

A korábban szinte teljesen ketreces tartás aránya lecsökkent 64%-ra, míg az alternatív tartás (elsősorban mélyalmos) aránya megnövekedett 32%-ra. (Ez utóbbi technológiáját jóval olcsóbban lehet kialakítani, bár a termelés viszont drágább a mélyalmos tartásban.)

A tőkeerősebb vállalkozások igyekeztek legalább annyi vagy több férőhelyet kialakítani, mint a régi technológiában volt. Tették ezt azzal a reménnyel, hogy ezáltal hamarabb megtérül a beruházás költsége.
Az EU-ban a tyúkok 55,71%-a termel ketrecben, 13,91%-uk szabadtartásban, 26,58%-uk alternatív tartásban és 3,8%-uk biológiai tartásban, de meg kell említeni, hogy nagy tagállami különbségek vannak.

Éves szinten az utóbbi években mintegy 800-900 millió db tojást állít elő az ágazat (regisztrált termelés), ebből mintegy 40-45 millió db (KSH) megy exportra. Az importunk ezzel szemben 500-600 millió tojás a Baromfi Terméktanács (BTT) kalkulációi és a NÉBIH adatai szerint. Az előbbi számítások alapján a szükséglet kb. 25-28%-át importból fedezzük. Ennek oka, hogy nagyüzemi termelésünk a telepítéssel párhuzamosan csökkent: míg 2001-ben 1,5 milliárd volt a termelés, addig 2004-ben már csak 1,25 milliárd, 2007-ben alig egy milliárd, és 2010 óta egy milliárd alá csökkent az éves szinten megtermelt tojás mennyisége. 2014-ben 885 millió db volt.

A magyar eredményességet erősen befolyásolja, hogy milyen az unióban a telepítési kedv, mennyire jellemezi az uniós piacot a túltermelés. Túltermelés esetén az unió tagállamaiban megjelenő felesleg azonnal megjelenik a magyar piacon, mégpedig jellemzően dömping áron; mely nemcsak az itthoni árakat töri le, hanem képes kiszorítani a magyar terméket a hazai piacról, de a következő év telepítési kedvére is erősen kihat. A kötelező technológiaváltás - 2012. második fele - óta gyakorlatilag túltermelés van az unióban.

A tojástermelés nőtt 2014-ben, 885,5 millió db tojást termeltek, éves szinten ez mintegy 3%-os növekedést jelentett. 2015 első felében tojástermelésünk emelkedett az előző év azonos időszakához képest. Az idei első félév termelése 442 705 ezer darab tojás volt, 11%-kal magasabb, mint tavaly. Az elmúlt években csak 2010-ben volt jelentősen nagyobb a termelés, mint idén. A megtermelt friss tojás mintegy 60%-a kerül kiskereskedelmi értékesítésre, 10%-uk feldolgozásra (cukrászat, vendéglátás) és mintegy 30%-ukat nagy kereskedők forgalmazzák. A KSH adatai szerint az egy főre eső tojásfogyasztás évről évre folyamatosan csökken, legutóbb felmérés 215 db tojást jelez egy fő éves fogyasztásának.

2014-ben az éves termelői átlagár (17,8 Ft/db) 5,3%-kal volt magasabb az előző év árához viszonyítva A negatív időszakot megtörve, októberben indult meg jelentősebben az ár emelkedése. Hozzátartoznak a javuló eredményekhez, hogy a takarmányárak is jelentősen csökkentek 2014-ben. Éves szinten 17-20%-kal csökkentek a takarmányárak, legnagyobb csökkenés az indító árában következett be. (Éves átlagárak: Indító: 9383,33 Ft/100 kg, Jércenevelő: 7521,67 Ft/100 kg, míg Tojó I.: 8020,17 Ft/100 kg) A 2014, évi piaci, éves bruttó átlagár (35,97 Ft/db) 2%-kal volt alacsonyabb az előző évinél, és alulmaradt a 2012, évi átlagárhoz képest is.)

2015 év első félév termelői átlagára 4,7%-kal volt magasabb (18,53 Ft), mint 2014 azonos időszakának az ára (17,69). (Összehasonlításképp: 2010 első félévének átlagára 17,89 Ft volt!) A piaci fogyasztói árak is követték a termelői ár változását. Az előző éves árakhoz képest 3-4,6%-kal voltak magasabbak az idei árak. (2010 első felében az átlagos piaci ár 30,47 Ft volt.). A takarmányárak az év elejéhez viszonyítva stagnálást, enyhe emelkedést mutatnak, az előző év azonos időszakához mérten sincs nagy változás.

A Tojásszövetség tanulmányt készíttetett a tojás értékeinek bemutatására abból a célból, hogy kérje a Kormányzatot, hogy saját eszközeivel népszerűsítse a tojást, ily módon támogatva az ágazatot. Segíti a tojás honi megítélését, hogy újabb tagokkal bővült a Koronás Tojás Védjegyhasználók névsora a NÉBIH auditjait követően. Immár 13 cég használhatja a védjegyet, biztosítva ezzel, hogy a magyar termelés fele ezen védjeggyel jelenhet meg a boltokban. A Better Training for Safer Food (Minél jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerért) elnevezésű ellenőrzésen, képzésen, melyen az EU tagországbeli hatósági szakemberek vesznek részt; szintén jól szerepelt a Koronás Tojás védjegyet használó cég. Az EU-s szakemberek megállapították, hogy a védjegyes termelők a legmagasabb egészségügyi, higiéniás és állatjóléti követelményeknek is megfelelnek.

Kecskemét város 20 másik kistelepüléssel felvállalta, hogy ettől az évtől újra megszervezi a Tojásfesztivált. Idén két naposra tervezték a rendezvényt. A BTT, illetve a szövetség is támogatja a kecskeméti Tojásfesztivált. A Baromfi Termék Tanács, valamint a Tojásszövetség ebben a hosszú ideje tartó nehéz gazdasági helyzetben is tovább folytatja a magyar tojás népszerűsítését marketing akciókkal, a Koronás Tojás védjeggyel. Ennek egyik megnyilvánulása a Tojás Világnapja és a kecskeméti Tojás Sokadalom Tojásfesztivál megrendezése is.