Jól érzik magukat a Szabad Föld Kertjében: Eljött a disznónász ideje

Kezdjük talán a legutóbbi eseménnyel. Még a nyáron beszámoltunk arról, hogy egy kan és egy emse disznó röfög az ólban. Azóta szépen gyarapodtak, s hogy jól érzik magukat, mi sem bizonyítja jobban: a múlt héten megtörtént az első nászuk is. Felnőttkorba léptek tehát a fura hibrid egyedei: alapjában a göttingeni törpesertés utódai kissé feljavítva magyar nagyfehér, mangalica és duroc fajtákkal. Így aztán emsénk gömbölydedebb, vörös szőrű állat, kívánatos formákkal, kétszer hét darabos csecsbimbószámmal. Ez utóbbi az eredeti törpesertés ősöktől öröklődhetett, mivel azok közt vietnami csüngőhasú is szerepelt. A kan nagy, hosszú állat, érződik rajta a magyar nagyfehér-beütés. Mindkettő lényege azonban, hogy nem hízik a megszokott méretre: most az emse 45-50 kiló lehet, míg a társa 15-20 kilóval több csupán. A cél is ez volt: olyan kis, illetve közepes sertés kialakítása, mely igénytelen, azaz az olcsóbb takarmányokon is megél, nem kényes a környezetére, ellenálló, megfelelően sokat fial, nem hízik túl gyorsan, kitűnő húsminőséget produkál kevesebb, de érett, finom szalonna felrakása mellett. Nos, bő egy év múlva kiderül: ha most sikerült a termékenyítés, nagyjából február első hetére várható a fialás – tehát karácsonyra, a következő év elejére már elérik a vágósúlyt az utódok.

Nem kell ennyit várni, hogy néma kacsáink a mélyhűtőbe kerüljenek, legalábbis a nyári eresztés november első felére „beérik”, s a tollváltáson is túl van. (Nincs rosszabb, mint tokos kacsát pucolni!) A nyár végén kelt kacsáink szokás szerint a karácsony előtti napokban híznak meg akkorára, hogy konyhánk választékát bővíthessék.

Nyulaink szépen szaporodtak az idén: az első, március elejei fialásból származó 8 egyedet már megettük, a következő alomból 11 állatot nevelt fel a félig magyar óriás és egy középtestű fajtától származó anyanyulunk. Egyébként sok dicséretet és még több szeretetet érdemel, mivel első fialásra ez gyönyörű teljesítmény tőle. A második vehemből 16 fiókát szült, egyet halva, a megmaradt 15-ből is csak két kistestű pusztult el. Vagyis 13 nyulat gond nélkül felnevelt! Így a két fialásából 24 nyulat választottunk le, ami az átlagot tekintve három teljes fészekaljnak felel meg. A napokban – 20 napos pihenő, kondicionáló időszak után – ismét vemhesítettük.

Gödölyénk gyönyörű kecskévé fejlődött az elmúlt szűk másfél évben. Hogy anyává váljon, november elején visszük át egy bakhoz. Kíváncsian várjuk, hogy 150 nap után, azaz jövő év március végén, április elején hány és milyen gidával ajándékoz meg minket, illetve azok választása után mennyi tejet szolgáltat a családnak.

Keveset szóltunk tyúkjainkról, csirkéinkről. Nos, nincsenek jó híreim: tyúkjaink kezdenek kiöregedni, keveset tojnak (40 százalékos a ráta), de az is elképzelhető, hogy még az őszi hidegre történő átállás, az egyre kevesebb napos órák száma miatt álltak le a termeléssel. (Megfigyeltem, hogy az elmúlt években is ez volt jellemző októberre, aztán később már megint felment az arány 50-60 százalékra.) Igaz, tyúkjaink a negyedik tojóciklust fogják megkezdeni, illetve kezdte meg néhányuk.

Megérett a helyzet, hogy új, egyszer letojt állományt szerezzünk be olcsón valamelyik telepről. Az idei kísérletünk, miszerint Lohmann tyúkjaink és magyar fogolyszínű kakasunk utódait felneveljük, nem sikerült. Negatív tanulság, de tanulság.