Kecskeség a Galyaságban - Uniós támogatással indult a fiatal házaspár gazdasága

De ne ugorjunk ennyire előre az időben, mert annak is története van, hogy miért dönt úgy két fiatal, az egyetem elvégzése után gazdálkodásba kezd.

Kezdhetnénk ott is, hogy Vivien és Andor 2014-ben megpályázta a Fiatal Gazdák Induló Támogatását, és folytathatnánk azzal, hogy kecsketenyésztésre el is nyertek 40 ezer vissza nem térítendő uniós eurót, de a szőlősardói Kecsegtető Kecskefarm története valójában Mosonmagyaróváron, a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszer-tudományi Karán kezdődött, túlzás nélkül talán abban a pillanatban, amikor Vivien és Andor meglátta egymást.

Állattenyésztőnek tanultak, és egészen pontos elképzelésük volt arról, mihez kezdenek a megszerzett tudással. Sok minden érdekelte őket, különösen a lótenyésztés, de abban biztosak voltak, hogy haszonállattartással szeretnének foglalkozni. Bengáli macskákat már az óvári egyetemi évek alatt is tenyésztettek, Andor szerint azért macskát, mert a kecskék nem fértek volna el az albérletben. Már a tanulmányok mellett kőkeményen dolgoztak: Vivien hétköznap esténként állatorvos mellett segédkezett, hétvégente külföldön dolgozott lovasként, majd a sertéstenyésztésben helyezkedett el, Andor egy fogászati klinika recepcióját erősítette, de figyelmüket már akkoriban lekötötte egy kedves kecskefajta, az alpesi. Ez a jószág, amellett, hogy bő tejet ad, szemre is tetszetős. Alapszínként barna, sötét árnyaltú csíkkal a hátán. A leírások szerint élénk vérmérsékletű, korán érő fajta, és a 270–300 napos laktáció alatt 900–1200 liter tejet is adhat.

Vivien és Andor ezekre a jószágokra tervezte a jövőt, amikor elindult azon a bizonyos uniós forrásból kiírt pályázaton. Tíz vemhes anyakecskével vágtak bele, ma már tizenöt anyánál tartanak. Minden jövevénynek nevet adnak, bár ha tartani akarják a tempót a szaporulattal, ez amúgy pályázatban vállalt feltétel is, akkor négy éven belül száznál is több nevet kell kitalálniuk. És ez csak a tejelő állományra érvényes.

A gidák sorsa az, különösen, ha bakokról van szó, hogy eladják őket.

A sajtkészítéshez ugyanis tejelő állatokra van szükségük. Az eszükbe sem jut, hogy a kecskéket saját fogyasztásra levágják, mert ez náluk több mint érzelmi kérdés: alapelv.

Mert az már mégsem járja, hogy kés alá kerüljön Daniella, Lucia, Alejandro (egyszerűbben csak Sanyika), Valentina és Valentino, Pinocchio, Gizi, Frankie, Tutti-Frutti, Jenga és Cikkcakk. Ezek a kecskék már Szőlősardón születtek.

A gazdálkodás megteremtéséhez mindenekelőtt szükség volt arra, hogy megvegyék ezt a szőlősardói portát, s hogy felújítsák a rajta lévő házat. Két évvel ezelőtt, 2015. augusztus elején Vivien és Andor már be is költözött, a hónap végén össze is házasodott. A történethez tudni kell azt is, hogy Andor néhány házzal arrébb nőtt föl, így ő lényegében hazatért az egyetem elvégzése után. Más többnyire csak asszonyt hoz a házhoz, vele azonban kecskék és macskák is érkeztek. És mi sem bizonyítja jobban, hogy Vivien és Andor vérbeli gazdálkodó, legelőször nem a saját életterüket tették rendbe, hanem a bengáli szaporulathoz szükséges macskaszobát. Ők maguk  a szülőkhöz jártak át fürödni és enni, majd novemberben megérkeztek az anyakecskék is – az ország egyik legjobb alpesi tenyésztőjétől, Dunaszigetről, Némethné Biacsics Edit tenyészetéből.

Így aztán, bár szokták mondani, hogy lakva ismerszik meg az ember, Vivien és Andor esetében ez mindjárt lakás- és portafelújítással és gazdálkodással is kiegészült.

Mára pedig olyannyira kezdik megszokni a gazdálkodás életformáját, hogy ritmusuk lett az éveknek is.

A tél az apasztás időszaka. Etetés, legeltetés (bár ez időjárástól is függ, mert a kecskék közül az alpesi fajta bírja a hideget, csak a szelet és az esőt nem kedveli), porta körüli munka. A vemhesség időszaka után következik az ellés. A tej kezdetben a gidák táplálását szolgálja, majd fokozatosan indul a sajtkészítés.

A kora tavasz és nyár a gidanevelésé. Ez fontos állomás, mert – ahogyan Vivien magyarázza – nem mindegy, hogyan indul el a gida. A jó bendőt ugyanis kis korban kell megalapozni. Az ő módszerük az, hogy a gidákat születésükkor leválasztják az anyától, és cumisüvegből etetik a föcstejes időszakban. Ez többek között azért is jó gyakorlat, mert a kicsik így naponta ötször-hétszer kéz alá kerülnek, így fejlődésük közelről figyelhető.

A nyár és az ősz a szénakészítés, sajtkészítés időszaka, és ahogyan sárgulnak a levelek, megválnak néhány jószágtól. A szaporulatot nem bízzák a véletlenre: ellenőrzött francia és osztrák vérvonalú örökítőanyaggal biztosítják, hogy az új jövevények garantáltan hozzák a fajtajelleget mind a küllemük, mind pedig a tejtermelésük szempontjából.

A Kecsegtető Kecskefarmon tehát minden a ritmusa szerint halad. A családon belüli munkamegosztás időközben úgy alakult, hogy Vivien „felel” az állategészségügyért, a takarmányozásért, a sajtkészítés folyamatáért.

Andor pedig az istálló körüli teendők mellett viszi a hivatalos ügyintézést, a papírmunkát, és keresi a kapcsolatot a környék gazdálkodóival. És látva, miként bánnak a kecskékkel, könnyű belátni, hogy errefelé olyan jó dolga van a jószágnak, hogy az szinte már idilli. Vagyis, ha úgy adódna, hogy egyszer eljutnak az országnak ebbe a szegletébe, most már tudják, hogy van egy porta Szőlősardón.

Arrafelé a Rét-patak mellett kanyarog az országút. A Galyaság dombjai között ma még több ember él, mint kecske, de ha évek múlva járnak arrafelé, ne csodálkozzanak, ha csupa barna szőrű, csíkos hátú jószágot látnak a legelőn.