Kertésznaptár: Égi áldásra várva

- Medárd nemigen váltotta be a hozzá fűzött reményeket: ha érkezett is égi áldás, igen szeszélyes eloszlásban mutatkozott, enyhítve a kezdődő szárazságot. Indokolt tehát a kritikus időszakban az öntözés mindaddig, míg meg nem érkezik a kiadós eső.
A friss telepítésű gyümölcs- és szőlőoltványok, díszfák, díszcserjék különösen is kiszolgáltatottak az aszálynak, mert a gyökerük igen kis terjedelmű és fejletlen.
Inkább kevesebbszer (2-3 naponta), de alkalmanként több, 10-15 liter vizet kijuttatva locsoljuk őket. Az idősebb, terjedelmesebb koronájú fák esetében ne csak a tövet öntözzük, hanem az egész koronacsurgót, mivel a gyökérzet ezt a zónát beszőve foglal helyet. A sekélyen gyökeresedő zöldségfélék ellenben gyakoribb és kisebb adagú öntözést igényelnek. Így locsoljuk az uborkát is, ez esetben a gyakori öntözés egyben növeli a páratartalmat is a növény környezetében, amire nagy szüksége van.
Száraz, páraszegény viszonyok között az uborka levelei összeesnek a hőségben, ami gátolja a termésképzést, sőt a szárazság kedvező környezetet teremt a lisztharmat fertőzésének is. A paprika különösen vízigényes, szereti, ha állandóan vízben áll, ezért tanácsos árasztva öntözni, azaz barázdákkal határolni a paprikaültetvényt, hogy az öntözővíz ne folyhasson el. Az érés időszakában a málna szintén nagyon igényli a vizet, ezért ha módunkban áll, gyakran öntözzük. (Szárazságban nemcsak a gyümölcsméret csökken, hanem a minőség is gyengül.)

- A kikapált gyomot, fűkaszálékot terítsük a fák koronacsurgójába, ezzel is óvjuk a talaj nedvességtartalmát.