A Szabad Föld Kertje – Bőségszaru ajándéka

Kertünkben leérett a legkorábbi őszibarack, a magyar Mariska, ami úgy két hétig folyamatosan adta friss, üde, édes, leveses gyümölcsét: négyéves fánkon termett vagy 15 kiló. Akad még négy másik fajta, ezek későbbiek, a sort a szeptemberi vadbarack zárja. Nos, ez utóbbit kivéve a többi egyrészt fiatal, másrészt virágzásakor érte az áprilisi havazás és hideg, emiatt és a méhek akkori cudar idő miatti „munkaundora” miatt csak mutatóban hoz gyümölcsöt. Míg a Mariska roskadozott a teher alatt, addig a többin jó, ha van 4-6 szem. Hát ilyen ez a szezon, de nem kell panaszkodni: ha jó a fajtasorunk az egyes gyümölcsfélékből – nálunk teljes már a szilva és a körte is –, akkor valamelyik bizton jóllakatja a családot.

Az említett szilvánál már elfelejtettük a sárga mirabolánt (alias fosókaszilva), most van soron a csacsanszka, aztán jön a zöld ringló, végül a besztercei és a stanley. A körték közül a búzával érőből jó tíz kiló hibásat ettek előbb az állataink, s most már mi jövünk: lesz vagy húsz kiló befőtt, lekvár, és sokat fogyasztunk frissen is. Egy hónap múlva következik a Vilmos, majd a Packhams Triumph, aztán két év múlva októbertől az idén telepített téli körték, a Téli Esperes, a Császár és a Hardenpont.

A málna, a szedermálna befejezte, most kezdi a fekete tüskétlen szeder. Bokraink egy részén a tavalyi vesszőbetegségek miatt nem várható rendes termés, ám így is több kiló lehet. Az almákról, szőlőkről majd máskor ejtünk szót.

A zöldségfélék közül már szedhető a korai karalábé, a nyári káposzta, egy hónapja esszük a répaféléket, a krumplit. A hagymaféléket is felszedtük, ott száradnak az árnyékban. Beindult a paradicsom, naponta több kilót teremnek töveink, hat fajtából válogathatunk. Vannak érzékenyek, melyek leveleit folyamatosan támadják a gombák, de a többség szinte ellenállónak mondható.

A fólia alatt az atkák által megtámadott, csúnya paprikapalántáink is észhez tértek, ma már bőven teremnek, amiben csak e sorok írója bízott egy hónapja. Az idén itt még nem találkoztunk kórsággal, a tavaly taroló fitoplazmás betegség sem jelentkezett, bár erre inkább augusztusban kerülhet sor. Igaz, a pritamin- és kápiafajták szinte nem is érzékenyek rá, inkább a tölteni valók, a csípősek. Most derül csak ki, a palántanevelés idején mennyire keveredett össze a sok fajta. Megtanultam, hogy filctollal tilos műanyag jelölőpálcikára írni, mivel a fóliás pára összemosta a feliratokat, így csak sejtettem, melyik milyen fajta.

A tökfélékről szólva: kétnaponta 1-1,5 kiló uborkát szedünk nyolc tőről, most indul újabb három virágzása; folyamatos vetéssel, palántázással két-három hetente frissül az uborkaállvány növényzete. Így ha a sok kivédhetetlen betegség el is viszi a tövek egy részét, mindig akad, amelyik terem. Öt cukkinibokrunk hetente 4-5 darab 1-3 kilós termést ad. Nagyon várom, mi lesz a sárgadinnyékkel, ugyanis most öt bokron 10-15 kisebbnagyobb termést látni. Még sem a lisztharmat, sem a peronoszpóra nem támadta meg. Szedjük már a sárga zöldbabot, s hamarosan a nálunk nagyon bevált kínai méteres zöldbab is a konyhánkra kerülhet.