A Szabad Föld Kertje – Öt kismalac egy sorban

Áprilisban írtam utoljára disznainkról, akkor a választásnál és az azt követő búgatásnál fejeztem be történetünket. Azt terveztem, hogy július közepére, a nyári melegben jöjjön világra az új alom, ne kelljen fűteni rájuk.

Nos, a nyár gondoskodott a megfelelő környezetről, és a kocánk is megfogant a választást követő első ivarzás során. Így július 16-án – naptár szerint pontosan – öt malacnak adott életet. Beavatkozás nélküli apás szülés volt: ismét szelíden tűrte, hogy mellette legyek, masszírozzam a csecseit, míg az első malac elő nem bújik. Ezzel fokoztam a méhösszehúzódást és a tejelválasztást serkentő oxitocin hormon termelését.

Amikor már az első – és legnagyobb – malac megszületett, letöröltem a mázat az orrából-szájából, lecsíptem a csecset és a társait esetleg megsértő farkasfogait, s máris mehetett a cicire. Nos, a malac tette is a dolgát, böködte az anyja csecseit, aztán már szopott is. Nekem szinte semmi dolgom nem maradt ezek után – egy sor zöldséget megkapáltam, s már meg is született a következő malac.

Törlés, fogazás, kapálás. Törlés, fogazás, kapálás. Ez így ment ötször. Majd véget ért a malacok sora, a kocám megszült még öt méhlepényt, és kész. Tej bőven van, a malacok ma már kétszer akkorák, mint születésükkor, és megkapták a vaspótlást is.

Hajaznak az anyjukra: vörösek és csíkozottak. Visszaüt az elődökben lévő duroc- és mangalicavér. Érdekes, hogy a februári első alomban egyetlen hasonszőrű egyed sem volt: két fekete és két kese alapon fekete foltos malacunk született akkor.

S ha már szóba kerültek, büszkén számolok be róla, hogy az akkori egyetlen kan ma már tenyészkan-várományosként Kaposvár környékén él. Ballai Attila bátyám visszavitte az állományába, ahonnan tavaly augusztus elején elhoztam a kocánkat és a kanunkat.

A malacoknak és az anyjuknak még egy hetet kell problémamentesen kibírniuk, utána már sok baj nem történhet. Igaz, közben be kell iktatnom a herélést, mert az ötből három kan, de ez általában nem okoz nagy gondot. A választásra pedig csak később kerül sor: addig hagyom az almot az anyjukkal, míg hajlandó szoptatni. Nincs napirenden ugyanis a következő termékenyítés, azt a jövő év elejére tervezem. Addig nevelem a ma már 45-50 kilós három süldőt – ezeket az idei év végére vágom le – és az öt kicsit.

Röviden a kecskéinkről: a két és fél hónapos gödölyék már fele olyan magasak, mint az anyjuk, de még szopnak: szinte a földre vetik magukat és onnan böködik a tőgyet.

Lassan itt a választás náluk is és kezdődik a fejés. Sorra kelnek pézsmarécéink is. A kora tavaszi fészekaljak már évek óta nem termékenyek, viszont a kora nyáriak már igen: eddig 13 kiskacsánk van, 4 és 2 hetesek. Lesz több is, mert az anyák folyamatosan kotlanak, most négy fészekben. Lenne több is, de a szarkák tettek róla, hogy ne így legyen: kifigyelték a kacsáinkat, és mindennap lopkodták a tojást.

Két hétig tűrtem, aztán a szárnyasokat a kinti szállásukról visszatelepítettem a zártabb térbe.

Egyébiránt eddig megkímélték őket a ragadozók: bár néhány házzal arrébb a rókák egy éjjel alatt elvittek öt jércét, de nálunk nem jártak.

Magasak a kerítések is, a közelben él egy-két kutya. Viszont a bő kétméteres, sűrű kerítés sem tartotta vissza azt a vélhetően ölyvet, amelyik nálunk levágott négy tyúkot.

Nem egyszerre: hetente egy-két alkalommal tesz látogatást őkelme.

Az a furcsa, hogy csak öl, de a prédát nem viszi el. Pedig a legutóbbi kétkilós tyúkot kivéve kistestű leghornjaink vannak, egy kilót alig meghaladó tömeggel. Az első három elhullásnál alig volt néhány toll, csak a tyúkot találtam meg a földön döglötten. Előtte egyetlen állat sem mutatott betegségre utaló jelet, evett, ivott és tojt mindegyik, semmi bágyadtság.

Egy-egy ilyen eset már előfordult az elmúlt években, hőség is volt stb., nem nagyon keresgéltem az első elhullás okát. A többinél már igen, viszont nem találtam semmi különöset. Most a hét elején a szomszéd kisfiú csengetett, és szólt, hogy ragadozó madarat látott a tyúkudvarban. Messziről fotót is készített, de csak sejteni lehet, hogy valamiféle ölyv lehetett a támadó.

Mit lehet tenni ilyen esetben?

Nos, le kell hálózni a baromfiudvart. Újabb feladat, amire mielőbb sort kell keríteni, ha nem akarjuk, hogy előbb-utóbb tyúk és kacsa nélkül maradjon a családunk. Egyébként sem árt a háló, mivel legalább 60-80 verebet, 4-6 vadgerlét is etetek, ami még elmegy, de hogy veszélyes ragályt is terjeszthetnek, az már nem!