Zártkertek ébresztése

A hajdúdorogi és nyíregyházi út közé beékelődött, százharmincnégy hektáros kertben a helyi önkormányzat kertészmérnöke, Ötvös Sándor az útikalauzunk.

A városháza elé beszéltük meg a találkozót, majd elindultunk a terepszemlére. A város bekerítette a területet, ám hogy ne kelljen nagyot kerülni, féltucatnyi kaput is nyitott. A kapukon tábla: jelzik, hogy télen nyolctól délután négyig, nyáron este tízig, most ősszel pedig fél hattól este hétig lehet a kertben tartózkodni. A rendet pedig a város alkalmazásában álló csőszök tartatják be.

A hajdúváros tavaly kapcsolódott be az elhanyagolt zártkertek megmentését, felújítását támogató programba, amihez kilenc és fél millió forintot nyert el. A zártkertben már meglévő földjeik mellé – az önkormányzat amúgy negyven hektár saját földön gazdálkodik, s nem csak zöldséget meg takarmányt termeszt, de állatokat is nevel – vásároltak még egy hektárt, és elültettek 255 meggy-, 500 alma-, 40 kajszibarack- és 130 cseresznyefát.

Őshonos fajták, mint a húsvéti rozmaring, a nyári fontos, az egri piros alma vagy a csengődi csokros meggy, a szokolyai fekete cseresznye.

Vajon mi sarkallta a város vezetését a sajnos még egyáltalán nem szokványos elhatározásra? – A hagyománytisztelet – foglalta össze a választ Szólláth Tibor polgármester, akivel a városházán beszélgettünk, mielőtt terepszemlére indultunk volna.

– A hajdúvárosok gazdálkodási rendje, kálvinista életmódja sosem tűrte a léhaságot, a prédára hagyott földeket – mondta. – Gyakorló gazdaként nem tudtam napirendre térni a gazdátlanul maradt parcellák fölött, így kapóra jött a minisztérium pályázata, aminek a sikere után most áprilisban ültettük el a fákat. A Start Ökológiai Mintaprogram keretében pedig tízfős brigádot szerveztünk, melynek tagjai a két és fél hektáros területet gondozzák. De voltak már előzmények is: a korábban meghirdetett szociális földprogramunkban huszonegy család vesz részt, akik nem csak földet, vetőmagot, de felnevelésre váró csirkét, tápot is kapnak. Igaz, akadt család, mely időközben kiszállt, de voltak, akik itt döbbentek rá, hogy maguknak is meg tudják termelni a zöldséget, a krumplit, így már a saját parcellájukat művelik.

Ma a nánásiak szőlőskertjében is talán a szőlő a legkevesebb, sokkal több a meggy, a szilva, az alma, s újabban a birs, aztán a régi időkből néhány ősöreg dió- és körtefa is megmaradt. Ötvös Sándornak is van egy körtefája: a kert legmagasabb pontján áll, s bár csak egyetlenegy körtét találunk rajta, de annak olyan különleges az íze, hogy nem is tudjuk mihez hasonlítani.

– Nyugalmi állapotban hajtásokat szedünk róla, és tavasszal beoltjuk különböző alanyokba – mondja a fiatal gazda, aki követve az idősebbek példáját, már több nadrágszíjparcellát is megvásárolt. Jó részükön most még csak lucerna nő, de később gyümölcsös lesz.

Az önkormányzat tavasszal elültetett gyümölcsfái között is lucerna zöldell, a tízfős munkacsapat férfi tagjai a frissen vágott takarmányt pakolják a pótkocsira. – Kell a zöld a jószágnak, de a mi mangalicáink is imádják a friss lucernát – fogad bennünket a brigád vezetője, Médi Erzsébet. Mint mondja, hat disznót hizlalnak, melyeket majd karácsonyra vágnak le, a húst pedig szétosztják a brigád tagjai között.

Innivaló is lesz hozzá. A brigád ugyanis egy kisebb szőlőst is gondoz a kertben. Nemrég szüreteltek, lesz vagy háromszáz liter boruk, amiből jut mindenkinek az ünnepekre.