A Szabad Föld Kertje – Időjósló kacsatojás

Három éve január 30-án, két esztendeje pedig már január 10-én kezdtek tojni néma kacsáink. Tavaly egyetlen tojást sem találtam február 24-ig. Három éve rövid volt a tél, két éve szinte elmaradt, tavaly viszont emlékezetesen hideg volt és sokáig tartott. Mindezt jól érezték meg szárnyasaink.

Nagy kérdés, hogy az idén ugyanígy bejön-e a megérzés és a tapasztalat, mivel récéink most korán – tehát még tavaly, az utolsó napokban – lerakták első tojásaikat. Ha bejön, vagyis jól érzik a következő hetek várható hőmérséklet-változását, akkor abból viszont még baj is lehet. Ugyanis az egy dolog – bár mérges is vagyok érte meg nem is –, hogy ezek a tojások nem keltethetőek, de azért jól átfőzve a konyhán még hasznosíthatók, ám mi lesz a fáinkkal, bokrainkkal? Mert az utóbbi évek telei – kivéve a tavalyit – mindig azzal a veszéllyel jártak, hogy a növények korán beindulnak: már január-februárban megszerzik azt a hőösszeget, amely véget vet a téli álmuknak, s kezdődik a nedvkeringés, a rügyfejlődés. Ha aztán ilyen állapotban éri egy-egy fagy, akkor sérülhet. A virágzás is korábbra jöhet efféle meteorológiai viszonyok között, és akkor már elég egy-egy kiadós havazás vagy éjszakai mínusz 3-4 fokos hideg: a termés egy részének vége.

Egyébként az enyhe időjárás kedvező: állatainknak nem mindegy, mit szükséges kibírniuk – s nekem sem: eddig ugyanis ilyen tél nem volt, mivel még nem kellett leengedni a nagy esővízgyűjtő tartályt, így a kinti vízzel itathatok, nem muszáj a házból reggel és este több tíz liter vizet cipelnem számukra. Az sem mellékes, hogy a feletetett takarmányból mennyit hasznosítanak a jószágok a húsés tojástermelésre és mennyi megy el belőle „fűtésre”. Nos, ilyen a természet: ami az egyik oldalon árthat, az a másikon kedvez.