Birtok védett területen

A táj kétségtelenül gyönyörű – állapítom meg magamban az enyhén emelkedő területet szemlélve, miközben az idősebb házaspárt, Nyíregyházi Jánost és a feleségét követem a domboldalban. A közelben itt-ott egykor bizonyára hasznot hozó, de már gazdátlanná vált gyümölcsfák. A csúcsról messzire ellát a szemlélődő a dimbes-dombos, hegyes pilisi tájra, a Duna felé terjedő síkságra, ám mindez nem vigasztalja a házaspárt. Ők bizony hasznát szeretnék látni a kárpótlás során még a '90es években birtokukba került területnek. Ezért is kezdeményezték az osztatlan közös, alig több mint egyhektáros terület megosztását.

Teljes sikerrel ugyan nem jártak, mert a 11 tulajdonos közül csupán négy tudta magát elhatározni arra, melyik részét is szeretné a földnek. Ez azonban Nyíregyházi Jánosnét nem zavarta, s ma már csupán egyetlen társtulajdonossal, Nagy Zsolttal kell osztoznia a számukra jutott 1381 négyzetméteren.

– Örültünk persze, hogy csaknem három évtized múltán legalább végre valami hasznunk is lehet a tulajdonunkból, ám hamar kiderült, ez még sincs így. A területre ugyanis időközben bejegyezték a Natura 2000-es korlátozást.

A házaspár gyümölcsöst szeretne telepíteni a területre, ám ehhez be kellene keríteni a birtokukat. Ezt azonban nem tehetik meg, mert ezzel akadályoznák a vadak vonulását. Legalábbis ők így hallották.

Hogy a hallomásnak mennyi lehet az igazságtartalma, annak kibogozására elsőként Haraszthy László biológushoz, a Natura 2000es fajok és élőhelyek legjobb magyarországi ismerőjéhez – egy erről szóló vaskos kézikönyv szerzőjéhez – fordultunk. Abban azonnal megegyezünk, hogy a vadak vonulásához a történetnek sok köze nem lehet, attól még nyugodtan bekeríthetik a tulajdonosok a területüket, sőt ajánlatos is, mert gyümölcsös telepítéséhez támogatásért másképpen sikerrel bizonyosan nem pályázhatnak. Az viszont már más kérdés, hogy mindez a területen lévő védett növények bolygatása nélkül lehetséges-e.

Kérdésemmel immár Baranyai Zsolthoz, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának osztályvezetőjéhez fordulok. A szakember megerősítette, hogy az adott helyrajzi számú osztatlan közös tulajdonú terület valóban Natura 2000es védettségű. Vajon a Nyíregyházi Jánosné és Nagy Zsolt számára kimért 1318 négyzetméter is az?

Úgy tűnik, a két tulajdonosnak szerencséje van: az osztályvezető az általam elküldött térképvázlatot készségesen áttanulmányozta, és megállapította, hogy azon nincs dokumentált adata természetvédelmi oltalom alatt álló növényvagy állatfajnak, illetve Natura 2000-jelölő élőhelynek. A Nyíregyházi házaspár számára tehát felcsillant a remény, hogy a tulajdonukat korlátozás nélkül hasznosíthatják. Legalábbis papíron. Mert bizony elképzelhető, hogy a legutóbbi felmérés óta már az ő birtokukon is megtelepedett védett faj. Hogy ez így van-e vagy sem, azt a tulajdonosok kérésére a nemzeti park illetékes munkatársa a területre kiszállva állapítja meg.

A terület most tehát Fehér Balázs természetvédelmi őr szemléjére vár. Hozzá is eljuttattam a beazonosításhoz szükséges térképvázlatot, ekkor azonban téliesre fordult az időjárás, a kis fennsík vastag hópaplan alatt pihent. A hó azonban azóta elolvadt, már csak a vegetáció megindulására kell várni. Fehér Balázs ígérte, hogy az idős házaspárral együtt szemléli meg a területet. Ha pedig azt a legutóbbi felmérés óta birtokba vették volna is védett növény vagy állatfajok, szaktanáccsal mindenképpen segít a tulajdonosoknak. Biztos benne, hogy megtalálják a módját annak, hogy Nyíregyháziék is haszonra tehessenek szert jogos jussukból, ugyanakkor a természetvédelem érdekei se sérüljenek.