Ha valamelyik gazdálkodó évek múltán felidézné, mire is emlékszik a 2019-es esztendőből, nagy valószínűséggel az afrikai sertéspestist, az időjárást, az agrárdigitalizációt és a munkaerő árát említi.

2019 – a kellemes meglepetések éve

2019-re is rányomta bélyegét az időjárás, illetve az, hogy az egyre kiszámíthatatlanabb és szélsőségesebb jelenségek ellenére növényeink várakozáson felül hoztak termést. Az első meglepetés még a nyár elején, az aratáskor jelentkezett.

Korábban, a szélsőségesen hideg és száraz április miatt a szakértők is inkább a 4,5 millió tonnás összes búzatermésre adták a voksukat. Aztán kiderült, hogy a májusi esők tényleg aranyat értek, mert meglett az ötmillió tonnás országos hozam.

Sok, nagyon jó minőségű gabonát arattak, de akadtak gondok is: az aratáskori csapadék sok táblán indította el a gombásodást, fuzáriu­mo­sodást, így sok tétel lett gombaméreggel szennyezett, amit a felhasználás során kezelni kellett. Aztán a repce hozott kellemes meglepetést, mert ebből is kevesebbet vártak: eleve a tavalyi száraz ősz, aztán a tavasz nehezítette a kelést, fejlődést, virágzást, mellékszárnövesztést. De így is jó átlaghozamokról szóltak a hírek.

Sokan aggódtak a kukoricáért: nehezen kelt a szárazság, majd vontatottan fejlődött a fagyos április miatt. Aztán májusban beindult minden, júniusban pedig már a gyomokat is kinőtte. A virágzáskor, szem- és csőfejlesztéskor pedig mindig éppen az utolsó pillanatban jött egy-egy eső, ami a válságos oldalról még éppen átbillentette a tengeritáblák állapotát.

Az új fajtáknak, hibrideknek, s az egyre halmozódó szakértelemnek köszönhető, hogy az egymillió hektárt megközelítő területről csaknem 8 millió tonna kukorica került a magtárakba.

Aratás. Fotó: Németh András Péter

Aratás. Fotó: Németh András Péter

A napraforgó hasonlóan jól teljesített, miként talán egyetlen szántóföldi növényünkre sem lehet panasz: sem az egyre csökkenő területű burgonyára, sem a cukorrépára, sem a szálastakarmányokra. A legelők, rétek, kaszálók is szépen adtak takarmánynak valót.

Habár a növénytermesztés költségei tovább nőttek, az árak is emelkedtek a legtöbb esetben. Így a támogatással is kiegészítve a növénytermesztők profittal zárták az évet. (Tegyük hozzá: a termelők fele a dotáció nélkül már nem lenne nyereséges.)

A gyümölcsök közül a szilva és a meggy, a kajszi- és az őszibarack termése jól hozott a konyhára. Almából a fele termett meg a tavalyi rekordszinthez képest, de legalább az árakkal nem volt gond, nem kellett háborúzni a feldolgozókkal. (Amúgy a magyar almatermesztésre ráférne a megújulás: a termés kétharmada nem felel meg étkezési célra, eleve tömegtermék, léalma-alapanyag.)

Nem változott a helyzet a bogyós gyümölcsök termesztésénél, szinte elenyésző a mennyiség, s egyre nehezebb a piacon maradni az időjárási és hatékonysági problémák miatt.

Látványosan fejlődik a hajtatásos kertészkedés. Az uniós és hazai támogatásoknak köszönhetően évről évre gyarapodik a világszínvonalat képviselő termesztő berendezések száma, így egyre több az így előállított zöldség. Ez pedig sok importot képes kiszorítani a bolt­jainkból.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.