Afrikai álmok

Döntő részben Afrika mezőgazdaságának korszerűsítését célozza az együttműködési szándék, ami együtt járna a vidék átalakításával is. Ebből mi az előnye Afrikának? Az élelmiszer-termelés növekedése és ennek folyományaként az egyre növekvő népesség ellátása. Mindez persze munkahelyek létrejöttével is járna.

S mi a jó ebben Európának? Leginkább az, hogy csitulna az afrikaiak mostani, elsősorban Európát célzó elvándorlási vágya. Persze van más előnye is kontinensünk számára, mégpedig a befektetési lehetőség, ami profitot hoz, s nem is keveset.

Az együttműködés több síkon jönne létre: egyrészt az Európai Unió és az Afrikai Unió, másrészt az egyes országok között. A politikai kontaktus mellett a cégek gazdasági kapcsolatai is erősödnének, s a kereskedelem is egyre nagyobb méreteket öltene. Az egyenrangú kapcsolatok mentén persze Európa erősebb testvérként nem akarná megmondani, miként zárkózzon fel Afrika, viszont a lehetőséget és a tudást átadná.

A tervek tehát szépek, a megoldandó feladatok száma pedig végtelen. Afrika népessége ugyanis már most is robbanásszerűen növekszik, s minden előrejelzés szerint még inkább növekedni fog. Ebből következik, hogy évente milliószámra lépnek be új szereplők az álláskeresők már most is igencsak népes táborába. Ehhez társul még az éghajlatváltozás is, ami a kontinens élhetőségét csökkenti.

A számos megoldandó dilemma közül az egyik Afrika kereskedelmi kiszolgáltatottsága. Csak egy példa: az Afrikából behajózott kávé ára Európába érve minimum a háromszorosára növekszik. Szükség lenne tehát a Fair Trade, az igazságos kereskedelem meghonosítására, ám az ilyesmire való hajlandóságnak még a jelei is alig mutatkoznak.

Kérdés, vajon hosszú távon mit hoz a világnak az afrikai mezőgazdaság átalakítása? Ma az afrikai gazdák 70 százaléka egy hektárnál kisebb területen gazdálkodik. A korszerűsítés európaira fordítva gépesítést is jelent, ami csak úgy éri meg, ha a gazdák szövetkeznek vagy növekszik a birtok nagysága, s kevesebb ember is képessé válik a nagyobb hozam elérésére. A falvakból felszabaduló népesség a városokba áramlik, ahol munkát keresnek, s találnak jó esetben az iparban, a szolgáltatásban. Afrika mezőgazdaságának az átalakítását óhatatlanul követné tehát az iparosítása. A megtermelt árut azonban valakinek el is kell fogyasztani – Afrika máris bekerült abba a spirálba, amelyet ma a nyugati életforma jellemez. Vajon elbírja-e az átalakítást a már amúgy is agyonterhelt bolygónk?

A politikusok persze bizakodóak. Phil Hogan, az Európai Unió agráriumáért és vidékfejlesztéséért felelős biztosa szerint a mostani megállapodás politikai együttműködést hoz, fellendíti az állami és a magánbefektetéseket, tapasztalatok cseréjéhez vezet, sőt az államok közötti együttműködést is elmélyíti.

Ha lehet, még bizakodóbb Josefa Sacko, az Afrikai Unió vidéki gazdaságért és mezőgazdaságért felelős biztosa. Afrika és Európa partnersége természetesen egyenlő alapokon állna. A gazdáknak és az élelmiszeriparnak ugyanúgy meg kellene teremteniük a szabad kereskedelmi övezetet, mint a helyi piacokat, ami Afrika hosszú távú élelmiszer-biztonságát garantálná.

Hogy ebből mennyi valósul meg, azt a nem is olyan távoli jövő dönti el.

FOTÓ: YVAN TRAVERT, AFP/PHOTONONSTOP