Egymást kedvelő növényeinktől a kártevők ellenségeiig

Az utóbbi években több növénytársítást is kipróbáltam a Szabad Föld Kertjében. Van, ami működött, azaz segítették egymást a növények a fejlődésben, a kártevők elleni védekezésben. Míg mások nem váltak be. A szakirodalom sok ilyen, úgynevezett vegyes kultúráról számol be: egy-egy ágyásban nem csak egy-, hanem vegyesen többféle zöldségfélét ültetünk.

Így a kártevők figyelme „megoszlik” a növények között. Azaz, ha például a káposztalepke, a burgonyabogár rátalál egy-egy tő káposztára, padlizsán- vagy burgonyabokorra, onnan nem megy to­­vább a szomszédra, mert az nem tápláléknövénye vagy egyenesen riasztóan hat rá.

Végeredményben e témakörhöz tartozik a vetésforgó kialakítása is, ami ugyan nem egyidőben történő növénytársítást, hanem az egymás utáni növénysorrend tervezett telepítését jelenti, melynek során egy növény kihasználja az előző vetés áldásos hatásait.

Ilyen például, amikor korai borsó után a pillangós által felhalmozott nitrogént a paradicsom, a paprika vagy valamely káposztaféle hasznosítja. Persze a vetésforgóban is vannak rossz hatású elővetemények, ahogyan a növénytársításban is, amikor az egyik növény visszaveti a társnövény fejlődését. (Ezekről az elkerülendő esetekről lapunk következő számában írunk részletesen.)

Még február elején járunk, jó esetben is csak a szobában a palántanevelés, netán fagymentes időben kevéske ágyáskészítés, kapálás, gereblyézés jelenti a kertészkedést. Viszont a tervezésre jut idő.

Sokat panaszkodtam, hogy képtelen vagyok korai retket termeszteni anélkül, hogy ne legyen a termés nagyja ehetetlenül „kukacos”. Pontosabban nyüves, mert a lárva a gyökér- vagy a káposztalégyé.

Másik fontos károsító az akár már a szikleveleket is elpusztító földibolha. Ellene érdemes a salátát, spenótot bevetni, miként a káposztafélék földibolharágása ellen is használható fogás. Tehát ha káposztát, karalábét, brokkolit, kelbimbót, pakcsojt vagy éppen retket vetünk, szórjunk a sorba melléjük salátamagot.

Gondot okoznak a levéltetvek is: ezeket a legjobb ragadozókkal, azaz tetveket zsákmányoló rovarokkal feletetni. Közéjük tartoznak a zengőlégyfélék, amelyek imádják a büdöskét. Ha a tetvesedésre érzékeny növények – mint például a bab, paradicsom, káposztafélék – sorai, tövei közé büdöskét, körömvirágot, sarkantyúkát is vetünk-ültetünk, akkor e legyek gyorsabban rátalálnak a tetvekre.

Egyébként ahogy a saláta, úgy a spenót, büdöske, kapor is vethető szinte minden ágyásba. Miként a fokhagyma is szinte mindenre jó: még az epertövek közé is érdemes duggatni, mert sajátos szagával elkergeti a csigákat, és egy sor kártevő rovar sem szereti a szagát.

A fehér mustár, a facélia a gyökereikben szintén olyan gázokat termelnek, amelyek elölik, illetve elűzik a talajban élő különféle kártevőket.

Kertünkben évek óta bevált növénytársítás a sárgarépa/petrezselyem és a vöröshagyma/lila hagyma egymás melletti termesztése. Egy sor répa, egy sor hagyma, egy sor répa, egy sor hagyma, s a répa- és a hagymalégy is elkerüli az ágyást.

Még nem próbáltam ki, de az idén megteszem, hogy a káposztafélék tövei közé büdöskét, a kaprok mellé paradicsomtöveket is ültetek. Ezek illata elűzi a káposzta-lepkéket.

Érdemes a csalogató növényeket is meghagyni a kertben: nálam az árvakelésként, tavalyról a földben felejtett, az elültetettnél mindig korábban kelő burgonya-tövekről derült ki, hogy hetekkel korábban „állnak a burgonyabogarak rendelkezésére”.

Csak 4-5 ilyen tövet kell figyelni, s az ott megjelenő bogarakat elpusztítani. Ezzel az első, áttelelő krumpli­bogár-populációt számottevő mértékben és egyszerűen lehet csökkenteni.